Szolgálat 33. (1977)
Eszmék és események - Levelesládánkból
mory healers), s ki tudja még mi minden. Csak káprázik a szemem a sok új meg új mozgalom hallatára. Mindre kellene menni, mindent ki kellene próbálni. Még jó, hogy a trappisták csak mosolyognak: nekik megvan a maguk útja, tudják, mit akarnak. Szóval Japán fölér egy egyházi világkiállítással. A teológiában is. Béky Gellert (657) Akamatsu-chó, 3-1-21 Nada-ku, Kobe + Az 1976-os év missziós területemen főleg az igazságosságért vívott harc éve volt a szegények érdekében. Saját szabadságomat és biztonságomat is kockára kellett tennem, hogy szegény rizsparasztok egy nagyobb csoportját megvédjem a kizsákmányolástól és elnyomástól. Bizonyos körökben „felforgatónak" tituláltak, még elfogatási parancsot is írtak alá ellenem a katonai hatóságok, de nem hajtották végre. Harcunk mégsem volt eredménytelen. A nagybirtokosnak engednie kellett, a szegény parasztok visszajöhettek, és reméljük, hogy hamarosan földosztásra kerül a sor. Egy német misszionárius Brazíliában rosszabbul járt: hasonló helyzetben egyszerűen lelőtték. Tovább halad a kápolnák építése. Egyet decemberben szentelnek, a másik is készül. A falu lakossága sokat segít az építkezésben. Lelkipásztori munkánk súlypontja a hitoktatás. A bencés apácák hitoktatóiskolájában német és osztrák segítségből ki tudtam képeztetni néhány hitoktatónőt. Két éves a kurzus, és hatan már teljes bevetésben dolgoznak területemen. Segítenek a „kisebb" katekéták kiképzésében is. összesen 32 hitoktatónő tanít hittant a több mint 5000 elemista és több mint 1000 középiskolás gyereknek. Mi ketten fiatal bennszülött káplánommal (az idén megint egy újjal) saját missziós iskolánkban végezzük a kb. 500 tanuló hitoktatását. Egyikünk rendszerint úton van a falvakban, a másik helyettesíti. A kórház ügyében megegyeztem az egészségügyi minisztériummal. Először történt meg a Fülöp-szigeteken, egyház és állam különválása ellenére, hogy együttműködünk a népesség javára. A kormány hozzájárul a személyzet fizetéséhez, és jobban kiépíti a kórházat, de az az egyház tulajdona marad. így sokkal jobban tudjuk szolgálni a szegény népet. Az 1977-es év különösképpen a hála esztendeje számomra. 25 éve, 1952. szept. 20-án szenteltek pappá St. Gábrielben, Bécs mellett. Ebből a 25 évből 23-at misszionáriusként tölthettem, 1958 óta mostani állomáshelyemen. Minthogy Édesanyám még él, szép lenne, ha ezüstmisémet Magyarországon ünnepelhetném. Sajnos a repülőút nagyon megdrágult. Helyettest könnyebben tudnék találni. Köszönet missziós barátaimnak, akik imával és áldozattal részt vettek misszionáriusi munkámban. Kérem, imádkozzanak erőért, hogy az alázat és engedelmesség szellemében teljesítsem tovább Krisztus emberszolgálatát. P. Halász Lajos Sablayan Occ. Mindoro 4303 Philippines LEVELESLÁDÁNKBÓL — Hogy Jézus Krisztus áldozatát illő és gyümölcsöző módon ünnepelhessük, ahhoz bizony nekünk, Isten népének is sokkal többet kellene tennünk. Nagyon komolyan és őszintén kellene odavinnünk „életáldozatunkat“ az oltárra. Gondolatban felajánláskor beleönthetnénk a kehelybe a mindennapok kudarcát. (A legtöbb templomban ilyenkor pénz után kotorásznak, pedig azt a pénzdarabot már szentmise előtt ki kellett volna készíteni, hogy másokat se zavarjunk.) S az Úr Teste vételekor ugyanilyan őszinte, 82
