Szolgálat 33. (1977)
Eszmék és események - Krisztus játékszabálya (P. Bernardin Schellenberger)
nyörre építenek fel mindent, nagyon népszerűtlenül fogadják azt a játék- szabályt, amely a keresztre és a feltámadásra épül. Hiszen ők éppen a halált és a fájdalmat minden erővel ki akarják zárni az életükből, vagy legalábbis a gondolatvilágukból. Pedig ez az egyetlen lehetőség, hogy az ember megszabaduljon illúzióitól, hogy szembenézzen önmaga és a társadalom is a tiszta igazsággal. Kétségtelen, hogy itt elkerülhetetlen az összeütközés. És jön a fájdalmas tapasztalat, keserűség, amit nem akartunk, nem is szándékkal tettünk. A lélek összerázkódik a bánat súlya alatt, és ebből a fájdalomból megszületik a szeretet. Már nem vagyunk többé közömbösek más fájdalma iránt. A szeretetünk éber lesz. Ahol az ember tudatosan menekül a fájdalomtól, unalomba és belső ürességbe süllyed. Tudnunk kell: korunk civilizációjának ez tipikus tünete. Csak egy menekülés van: mikor a fájdalom szenvedélyes szeretetté válik. Ez ösz- szetöri az unalmat. Minden új lesz és értelmes. És a lélek viharos szenvedély- lyel kívánkozik a halál után, hogy Istennél legyen, de szereti az életet is, hogy szolgálhasson. Krisztus játékszabálya: fájdalommal győzni a fájdalmon, és sebekkel gyógyulni ki a sebekből. Mert a fájdalmat a szeretet hiánya változtatja keserűvé, és a sebeket elviselhetetlenné teszi, ha az ember elhagyatva érzi magát. És ha valaki nem tud többé hinni, a fájdalom szinte eszét veszi. Nincs kiút. Szeretethiány, magány, hitetlenség csak a szeretet fájdalmán keresztül talál gyógyulást. Krisztus szeretetén keresztül, aki nem utálta meg a betegeket és a lesüllyedteket, aki maga is megvetett és beteg lett — értünk. Hogy gyógyulást találjunk. Nem a „Mindenható isten" segített meg, hanem a szenvedő Isten. Az ő ereje nem a hatalmasokra áradt ki, hanem a gyengékre (2Kor 12,9). A szenvedő Isten közelebb van az emberhez, mint minden fölségében és jogos hatalmában. Ezért lett az árvák, a szegények, a gyengék és betegek Istene. Ók inkább megértik őt, mint a gazdagok. És tudják: az értük szenvedő Isten őket is inkább megérti, mint hatalmas uraik. Latin-Amerikában nem a karácsony és a húsvét az ünnepek ünnepe, mint Európában, hanem a Nagypéntek. Mert maguk is fájdalomban és megaláztatásban élnek, azért ez a nap jobban megfelel érzésviláguknak. Szinte otthon vannak ebben a fájdalomban. A néger rabszolgák spirituáléja az USA-ból élénken fejezi ki ezt: így kezdődik: „Were you there, when they crucified my Lord?" — Ott voltál, amikor Uramat megfeszítették? És az ének válaszol is rá: „Igen, mi néger rabszolgák, igen, mi ott voltunk melletted." És mert Jézus nem volt egyedül szenvedésében, úgy érzik, ők sincsenek teljesen kiszolgáltatva rabszolgaságukban. Jézus velük van. Nem úgy gondolnak rá: ez a szegény ördög, neki sem sikerült jobban, mint nekünk! Sokkal inkább úgy érzik, hogy szenvedésével testvérük és megszabadítójuk lett. Jézus nem gyötörte őket, mint uraik, hanem úgy szerette őket, mint testvér a testvérét, barátjuk és hűséges 5 65
