Szolgálat 33. (1977)
Az egyház szava - Egyházatyák a szenvedésről
... Ne nyúljon kezed a gyermekhez! Nem azt parancsoltam, hogy csakugyan hajtsd végre, nem akartam, hogy megöld fiadat. Csupán engedelmességed akartam nyilvánvalóvá tenni mindenki előtt. Mit se csinálj tehát neki! Elég nekem a szándékod; meg is dicsérlek és meg is koronázlak érte. Mindez a kereszt előképe volt. Amint ugyanis itt egy kos lett az áldozat Izsák helyett, úgy áldoztatott fel az Isten báránya a világért. Itt is, meg ott is egy egyszülött fiú ... ez is, az is az atyja igazi kedveltje. Amazt atyja fölajánlotta egészen elégő áldozatul, ezt az örök Atya föl is áldozta. Szerfölött áldásos tehát az Úrra hallgatnunk, szavának engedelmeskednünk, és a pátriárka példájára nem firtatnunk az Ö parancsainak „miért"-jét. Ha így neveljük magunkat, ugyanoly engedelmesek lehetünk és ugyanolyan koszorút nyerhetünk, mint Ábrahám. (Ford. Simon Sándor. Kér.remekírók 12.k.66kk) Prohászka Ottokár naplójegyzeteiből Nem Uram, a háború nem a te gondolatod! — A szörnyek most a vér- özönben lázadnak minden ellen, amit emberi és szent. Istenem, s ezt, amit háborúnak hívnak, az emberiség egy elfogadott fogalommal konstatálja, azt mondja: ez háború; s tovább megy. „Madame, c’est la guerre", mondotta egy generális a panaszkodó asszonynak! Emberiség, ez a bún s annak átka! Ez a degradáció és az elfajulás. (1915.márc.30.—ápr.15. Soliloquia I.282-3.) Hány ember küszködik most a lét rémségeivel s az érthetetlenség éjszakájával! Küzdő emberek s szellemek vagyunk. Gondolkozásunk éjszakából éjszakába téved, sötétségből sötétségbe. Borzasztó problémák, kétségek s nehézségek állják el utainkat Isten felé ... a Gondviselés felé, az örök jóság s szeretet felé. Ezekből itt a földön keveset látunk. Az élet útjai keservesek, s az öntudatok képtelenségek szörnyűségeivel telnek meg. De ugye a bajok, az ellenségek, a szörnyek ellen kell küzdenünk, melyek ki akarják irtani a hitet, degradálni az előkelő szellemiséget, lerontani a fölséget s az embert sötétté s komisszá tenni? Ugye ezek az ellenséges hatalmak, melyek ellen elsősorban kell küzdenünk? ... Én csak a feszülést, a szenvedést, a küzdelmet tapasztalom meg, de hinnem kell a történelem isteni technikusában s művészetében. Ha hiszek, már emelkedem; akkor már éjszakáimat világosságba helyeztem bele; akkor a rosszat már győzöm, mert jóvá változtattam. Hogy is mondja Szent Pál? „Diligentibus Deum omnia cooperantur in bonum." (1915. ápr.29. Uo. 284-5.) A belső szenvedések, elsötétülések, szárazságok, hangulatlanságok, kedvetlenségek, kiszólások; világösszeomlás, életüresség ... Mikor a lélek s a hit s annak mécse egymagokra maradnak, s minden, ami segít s ami rezonál, a háttérben elvész; a sötétség elnyeli... Mikor minden jóle(ső s emelő tényező hallgat, milyenek a lelkesítő távlatok, biztató érzések, buzdító képek ... Mikor a természet fölrukkol a teremtés analógiáival, hangjaival, zenéjével... Mikor 62
