Szolgálat 33. (1977)

Az egyház szava - Egyházatyák a szenvedésről

édes benyomások nyomulnak belénk s elfoglalják szívünket . . (1927.jan.15. Utolsó bejegyzése. Soliloquia 11.240.)

Szent Ágoston: Sermo 256, 1-3. (PL 38, 1191-1193)

Itt még aggodalmak között énekeljük az Alleluját, hogy majd amott egyszer biztonságban énekelhessük. Miért aggodalmak között? Hát hogyne aggódnék, mikor ezt olvasom: „Nem kísértés-e az ember élete itt a földön?“ Hogyne aggódnék, mikor még azt hallom: „Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek“? Hogyne aggódnék, mikor annyi a kísértés, hogy az imádság is ezt a könyörgést írja elő: „Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek“! Mindennap könyörgünk, mindennap vétkezünk. Hogyan legyek biztonságban, mikor mindennap bocsánatot kell kérnem vétkeimért, segítséget a veszedelmekben? Mert amikor múltbeli bűneim miatt elmondom: „bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek“, nyomban hozzáfűzöm a jövendő veszedelmekre tekintve: „És ne vigy minket a kísértésbe.“ Hogyan lenne jó dolga a népnek, amely velem együtt kiáltja: „Szabadíts meg a gonosztól“? És mégis, testvéreim, még ebben a rossz életben is Alleluját énekelünk a jó Istennek, aki megszabadít bennünket a gonosztól.

Itt a veszedelmek, a kisértések között is vannak, akik Alleluját énekelnek, és mi is azt énekelünk. Mert írva van: „Hűséges az Isten, nem enged kísértés be jutni erőtökön felül.“ Tehát itt is Alleluját énekelünk. Az ember még vétkes, de Isten hűséges. Nem azt mondja az írás: Nem enged kísértésbe jutni benneteket, hanem: „Nem enged kísértésbe jutni erőtökön felül, de a kísértéssel együtt a kimenekvést is megadja, hogy elviselhessétek.“ Kísértésbe jutottál: de Isten a kimenekvést is megadja, hogy ne pusztulj el benne; hogy mint az agyagedény, Isten igéjének hirdetésétől alakuljál, a viszontagságokban kiégjél. Amikor kísértésbe jutsz, gondolj a kimenekvésre, mert hűséges az Isten, „megőrzi, amit kezdesz, és a véget“.

Most tehát, testvéreim, énekeljünk, nem a nyugalmat élvezve, hanem a viszontagságban vigasztalódva. Ahogyan az utasok szoktak énekelni: énekelj, de közben haladj; a munka súlyát énekkel enyhítsd, ne légy barátja a restségnek; énekelj és haladj. Mit jelent az, hogy „haladj“? Haladj a jóban. Mert az Apostol szerint vannak, akik a rossz felé haladnak. Ha haladsz, akkor előre mész. Haladj a jóban, haladj az igaz hitben, haladj a jó erkölcsben; énekelj és haladj. (Az egyházi év utoisó napjának papi zsolozsmájából.)

63