Szolgálat 33. (1977)
Tanulmányok - Hevenesi János: A betegek lelkipásztori szolgálata
Istennek és a teremtmény teljes szabadságának összeegyeztethetetlensége, nem áll. Pedig ez a sartre-i egzisztencializmus alapja. Én erre nemet mondok: a szeretet szabadnak teremt minket. — összefoglalva: életet adni annyit jelent, mint egy kicsit korlátozni mások szabadságát. Annyit jelent, mint megválasztani azokat a körülményeket, amelyekben mások szabadsága érvényesülhet, megválasztani egy országot, egy nyelvet, egy környezetet egy másik embernek. Csordálkozom azokon a fiatal keresztény barátaimon, akik miután mindezt az igen súlyos felelősséget vállalták, nem merik megkereszteltetni gyermekeiket. Ez azt jelenti, hogy amikor a szülők gyermekeik véleményének megkérdezése nélkül megadták mindezt gyermekeiknek, ezek valahogy elboldogulnak ezekkel az elemekkel, de nem mindig oly módon, ahogy szüleik elképzelték. — De hát éppen ezért szabad, nem? Ez az a pillanat, amikor szabadságát esetleg a mi szabadságunk ellen használja fel, a szabadság felhasználásának azon módja ellen, amelyet mi számára elgondoltunk. Ekkor feszültség születik és egy olyan felfedezés, amely megkönnyíti az Isten-fogalom elfogadását. Azt hiszem, Simone de Beauvoir és Sartre mindig úgy viselkedtek, mint örökös egyetemisták... Amikor Rómába megyek, ellátogatok a Piazza Navonára, amikor visszatérek, a Quartier Latin-be. Ilyenkor én is úgy csinálok, mint ők, keresem azokat a helyeket, ahol a fiatalságom eltöltöttem. De ugyanakkor elborítanak a feladatok, és nagyon jól tudom, hogy szabadságom természete nem ugyanaz, mint volt ötven évvel korábban. Nem értek ahhoz, hogy elkötelezettségemet összehasonlítsam másokéval. Mégis azt hiszem, hogy a Sartre-Beauvolr egzisztencialista pár számára a szabadság a másokhoz fűző végleges kapocs hiánya. Hogyan láthatnák Istent? Az értelmi fogyatékosokkal folyó életemből megtanultam még egy leckét. Nekik köszönhetem, hogy jobban megértettem a harmadik világ problémáit. Ez nem azt jelenti, hogy a Dél országainak lakosságát a fogyatékosokhoz akarom hasonlítani. De mindenesetre úgy bánnak velük, mintha nem lennének olyanok, mint mások. Megvetettek és félreismertek. Ezért vállalok velük szoros sorsközösséget. Forrás: Georges Hourdin: Dieu en liberté Stock, Paris 1973, 320-337.O. Fordította Puskely Mária Hevenesl János A BETEGEK LELKIPASZTORI SZOLGÁLATA Ki gondolt volna akár csak fél évszázada arra, hogy új tudományág születik: a gerontológia, az öregkor testi és lélektani sajátosságaival foglalkozó tudo38
