Szolgálat 33. (1977)
Tanulmányok - Georges Hourdin: Ezek a fogyatékosnak mondott fiatal leányok
tudnak összeházasodni, egy kisgyermekét elvesztő anya —, akár az egészségtől — a betegek, a gyógyíthatatlanok —, akár a pénztől — a nélkülözés súlyosbít más bajokat —, akkor az embert ártatlanul sújtó balszerencse előtt állunk. Ez a jelenség sokkal gyakoribb és sokkal központibb, mintsem gondolnánk ... Életünket mégis arra használjuk fel, hogy gyarapítsuk a magunk részét, és nem akarjuk meglátni azt, ami valósággal kiböki a szemünket, nem akarjuk tudomásul venni, hogy létezik az ártatlanra nehezedő balszerencse. A szép, az egészséges, a gazdag, a barátságos és szerető emberek társaságát keressük ... Ezek a megállapítások kísérték és irányították egész életemet, újságíró munkámat, gondolataim alakulását. Nagyon boldog volnék, ha írásaim, kiadott lapjaim, különböző kampányok, mindig nyitott otthonom által segíthettem volna megelégedett polgártársaimat abban, hogy észrevegyék: létezik az ártatlan balszerencse, és ne felejtsék el kicsit megmozgatni fantáziájukat. Az első vezércikkben, amely Párizs felszabadulásakor a „Combat“-ban jelent meg, Camus azt kérte olvasóitól: hogy megértsék a kínzás szörnyűségét, képzeljék magukat a vádlott helyébe ... Gyakran hiányzik belőlünk a képzelőerő. Nem akarok panaszkodni. A megpróbáltatások ellenére — vagy talán éppen azok miatt — elégedett ember vagyok. Nevezetesen volt egy igen nagy szerencse az életemben: Olyan barátokkal és munkatársakkal körülvéve éltem, akik jók a szó igazi értelmében. Valamennyien vagy legalábbis szinte valamennyien kiváló emberek. Ók vigasztaltak. Ez megerősíti egy másik elméletemet is, amit valószínűleg rosszul ültetek át a gyakorlatba impulzív természetem miatt: azt hiszem, a létezők hasonlóak ahhoz a tekintethez, amelyet mi vetünk rájuk. — Vagyis? A mások tekintete által „vagyunk". — Ez nagyon Sartre-féle gondolat,.. Nem is mondtam, hogy én nem voltam keresztény egzisztencialista. Bár nézeteim világosan eltérnek Simone de Beauvoir és Sartre nézeteitől. Szerintem lehet hinni a szabadság gazdag kibontakozásában és ugyanakkor a teremtő Istenben. Azt hiszem, ha Sartre vagy Beauvoir apa vagy anya lett volna, tudnák azt, hogy a gyermeknemzés nem veszi el annak a szabadságát, akit a viliágra hozunk. — Ez nagyon érdekes. Hiszen ugyanazt mondja, mint amit Frangoise Giraud mondott Simone de Beauvoir-ral kapcsolatban. Ha jól emlékszem, Frangoise Giraud azt állapítja meg, hogy Simone kiváltságos valaki, és hogy emiatt a nőről alkotott elméletei nélkülözik az alapvető tapasztalatot. Még ezt is hozzáteszem: nagyon nehéz Istenről fogalmat alkotnia annak, aki valójában nem vesz részt az élet adásában. Nagyon megértem annak az ateizmusát, akinek nincs gyermeke. Az egzisztencialisták által a tökéletes Lény ellen felhozott végső nagy ellenvetés, vagyis a mindenható 37
