Szolgálat 33. (1977)

Halottaink - Dr. Pados Ottokár OSB (Confrater) - Farkas János (Confrater)

A gimnázium VI. osztályában társaival a már meglévő két önképzőkör mellé egy kis irodalmi társaságot is szervezett. Egy kézzel írt diákújságot is adtak ki, amelynek ő volt a szerkesztője. A „Tavaszi Lombok“ két példányát halála után találtuk meg hagyatékában. Bizonyítják, hogy Felsőlövön a század elején a diákok körében is élénk irodalmi élet volt.

VI. gimnázium után, mivel papi pályára készült, kisszemináriumi fölvételre jelentkezett Esztergomban. A híres nagyszombati gimnáziumba került, ahol pár évvel előtte Harmat Artúr és Kodály Zoltán is diákoskodott. A teológiát Esztergomban kezdte meg. Szombathelyen szentelték pappá 1916-baru.

Pár hónap múlva már a szülőfalujával határos Vasvörösvárra került, (gy mint fiatal pap belecsöppent a főúri társasági életbe is. De őt nem annyira ez, mint inkább a kastély parkja érdekelte, amely ekkor híres botanikus kert volt. Neves szakemberek is fölkeresték, akikkel így ismeretségbe került. Élete végéig szenvedélyes botanikus maradt. Néhány különleges válfajt föl is fedezett, s ezt a szakemberekkel is közölte. Több derűs történet is fűződik ehhez a szenvedélyéhez, különösen kőszegi káplán korából. Itt a felsőőri születésű Kincs István, számos regény, novella és színdarab szerzője volt atyai főnöke. így nem csoda, hogy egymás után szárnyra kaptak kettejükről az ízes történetek. Az első főesperesi látogatás alkalmával pl. nem volt otthon, s principálisa megjegyezte a látogatónak, aki különben Farkas szemináriumi elöljárója is volt: „Soha sincs itthon, állandóan a Veronikák után szaladgál!“ Vendége megrökönyödését látva csak tovább feszítette a húrt: „Ó, ez már vagy a hetedik!“ Míg csak a tömött botanikus táskával betoppanó és sikeres kutatását újságoló káplán: „Megtaláltam a hetedik Veronika-fajtát!“ meg nem oldotta a rejtélyt. Ugyancsak Kincs apátúrhoz fűződik a következő történet: Amikor egyszer a grófnő papot kért tőle helyettesítésre, elküldte káplánját, hogy adjon fel elutasító táviratot, — de ne hosszút. Farkas a következő tömör szöveget küldte: „Pap nincs! Kincs.“ Amikor erről a vacsoránál beszámolt apáturának — az éppen jól megszedte tányérját illatozó túróscsuszával —, Kincs kezében megállt a villa, és indulatosan kifakadt: „Marha!“ Mire Farkas: „Apátúr, engem ugyan állatról neveztek el, de az nem a kérődzők, hanem a ragadozók fajtájából való!“ Az apátúr egyetlen további szó nélkül elhagyta az asztalt.

1921 és 1926 között Farkas János Királyfalva (Königsdorf) Szent István plébániáját vezeti. Kiegyensúlyozott, derűs egyéniségével sokat tett a politikai változások által felzaklatott hívei megbékéltetésére. Első plébánosi helye annyira szívéhez nőtt, hogy később is minden esztendőben fölkereste.

1926—1937-ig, tehát több mint tíz éven át azután nemcsak két egyházmegye, hanem két ország területén is plébános. Egyik a magyar oldalon maradt Magyarkeresztes, ahol plébániát épített, a másik pedig a burgenlandi területen fekvő Vashegy (Eisen- berg). Naponta járt át a határon, hogy mindkettőt ellássa. Természetesen itteni működéséhez is több derűs történet fűződik. Ö maga mondta el, hogy az egyesített két falu. Magyar- és Németkeresztes az ő javaslatára kapta a Vaskeresztes nevet. „Kevés ember mondhatja el, hogy a 20. században keresztapja egy helységnek."

1936-ban rendezték a határmenti egyházi helyzetet: Horvátlövő került Vaskereszteshez, Vashegy meg Németlövöhöz (Deutsch-Schützen). Farkas szűkebb hazája mellett döntött. Az Úr Jézus szavával búcsúzott vashegyi híveitől, ahol különben kibővítette a templomot: „Egy kis idő, és nem láttok engem; ismét egy kis idő, és újra láttok engem", ö ui. már tudta, hogy az üresedésben lévő Németlövöre kerül, s így ismét a vashegyiek plébánosa lesz. Németlövő régi középkori temploma a községen kívül szántóföldek között állt ill. omladozott ebben az időben. A faluban az előd már megkezdte az új templom építését, de éppen hogy csak tető alá került. Földes padlón, ablakok nélküli huzatos épületben kellett az első bérmálást megtartani, amelyen igen stílszerűen énekelhették: „Hier liegt vor deiner Majestät im Staub die Christenschar . ..“ De hamarosan berendezte a templomot. Sőt a düledező ősi templomnak

101