Szolgálat 33. (1977)
Halottaink - P. Tomka Ágoston SJ (Confrater)
sikerült legalább értékes szentélyét megmentenie. Rendbehozatta a tetőzetét és elfa- laztatta. így menekült meg — még a műemlékvédelem előtt — a román stílusú nyilazó „kentaur" dombormű, a Debrecenyi család kriptája és az 1242-ből való 125 kg-os harang. 1940. júl. 31-én a Gestapo letartóztatta és Grácba hurcolta. Az otthoniak naponként imádkoztak szabadulásáért, és egymás után mentek a közbenjáró küldöttségek Grácba. Okt. 31-én végre kiszabadult. Plébániája mellett hamarosan ráruháztak a pinkavölgyi espereskerület gondját is, amit nagy felelősségérzettel és humorral párosult testvéri szeretettel látott el. Három község: Vashegy, Németlövő és Alsóör is díszpolgárává választotta, és megkapta a Burgenland érdemrendet is. Előrehaladott korában is érdekelte minden űj irányzat, ha a túlzásokkal nem is értett egyet. Előbb az AC egyes szakosztályait szervezte meg mintaszerűen, azután a vatikáni zsinat újításait. Tagja volt az egyházművészeti bizottságnak, a papi tanácsnak, megkapta a püspöki, majd a tiszteletbeli szentszéki tanácsosi címet. De mindenekelőtt nyitva volt szíve és plébániája mindenki előtt. A református tanfelügyelőtől is megkövetelte, hogy ha Lövőn jár, el ne kerülje az ö házát, mert akkor mindig az ő vendége. A vendégeknek azután hamarosan előkerültek a pince kincsei (Németlövö és Vashegy Dél-Burgenland leghíresebb bortermelő helységei), amelyeket minőség szerint így osztályozott: Ha gyengébb volt: „Ez csak csendes misére való!“, ha pedig jó minőségű: „No, ez énekes vagy hárompapos misére való!" 1966-ban tartotta aranymiséjét. 78 éves korában, több mint 40 évi szolgálat után vett búcsút a Vashegy vidékétől. Hívei ugyancsak eredeti módon búcsúztatták. A község elöljárósága egy különös szövegű díszes okmányt, az „50 üveges okmányt* adta át, amelyben kötelezik magukat, hogy szeretett lelkipásztoruknak élete végéig évente 50 üveg jó minőségű vashegyi bort utalnak ki. Nyugdíjba ment, de nem nyugalomba. Megint csak tréfásan magyarázta a német rövidítést: „i.R.* nem annyit jelent, mint „im Ruhestand“, hanem „in der Reserve“ (tartalékos). A pinkafői kolostornak és öregek házának lelkésze lett. Itt talán még több dolga volt, mint plébános korában. Nemcsak a mindennapos hajnali misék, délutáni litániák, hanem a sok helyettesítés is. Kugler esperes betegsége alatt, majd halála után majdnem egy évig végezte a káplán munkáját is. Különösen szívesen fogadta a szülőfalujába szóló meghívásokat. így halála előtt három nappal az alsóőri szentségimádás alkalmával nagymisét és prédikációt tartott. Saját lábán ment be a felsőőri kórházba, de mikor az orvos meg akarta vizsgálni, csak halálát állapíthatta meg. Nyárra tervezett gyémántmiséjét már az Úr színe előtt tartotta. Confrater P. TOMKA ÁGOSTON SJ (1892— 1976) Családfája levéltári adatok nyomán visszavezet az 1249-es évbe. Ősi fészkük a Turóc megyei Tomka község volt. Dédanyja, Kiss Auguszta, az aradi vértanú Kiss Ernő tábornok lánya. Ezért hívták őt is szülei Gusztinak. Apja református, anyja katolikus. Az elemit és a gimnázium hat osztályát magántanulóként végezte katolikus iskolában. Ugyanis a törvény akkor nem ismerte el a reverzális érvényét, így bár a házasságot reverzálissal kötötték, a fiú reformátusnak számított a törvény előtt. Szülei közben tönkre jutottak. Továbbtanulásának egyetlen módja az volt, ha kisszeminárium- ba megy. A fiú ezt kénytelen-kelletlen megtette, bár semmi kedvet nem érzett a papi pályához. Csernoch püspök fölvette Temesvárra. Amikor betöltötte 18. évét, Szabolcska Mihály, akkor Temesvárott református lelkész, igazolta kijelentkezését, és búcsúzóul azt kívánta neki: legyen olyan nagy emberré, mint Pázmány Péter volt. Érettségi után a családi tanács döntésére a teológiára jelentkezett, de azzal a szilárd elhatározással, hogy legkésőbb húsz éves korában kilép onnan. Mégsem így történt. 1912 májusában 102
