Szolgálat 33. (1977)
Halottaink - Dr. Pados Ottokár OSB (Confrater) - Farkas János (Confrater)
DR. PADOS OTTOKAR OSB (1907 — 1976) 1907-ben született a Sopron megyei Bő községben. A kőszegi bencés gimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait. A Vll.o.-ból kérte felvételét a rendbe. 1926. aug. 6-án öltözött be. Magyar és latin szakból szerzett tanári oklevelet, majd magyar irodalomból doktorátust. Tanári munkáját Győrött kezdte meg 1933-ban. 1935-ben Budapestre helyezték. 1969- ben azt a megbízást kapta, hogy a közgazdasági egyetemen folytasson tanulmányokat. Amikor a viszonylag nagyszámú tábori lelkészi behívás miatt munkaerőgondok merültek fel a rendben, egyetemi tanulmányainak utolsó évében (1942/43) készséggel vállalkozott arra, hogy újra tanítson pesti gimnáziumunkban. 1943-ban Bodrogolasziba küldték a rendnek átengedett birtok gazdasági vezetésére. 1949-ben a hívek általános óhajának megfelelően a nyugalomba vonuló plébános utóda lett, s ott lelkipásztorkodott 1976. máj. 11-én bekövetkezett haláláig. Külső alkotások nem őrzik emlékét, de annál inkább emlegetik mindenütt hálás szívvel jóságát. Tanári munkáját így jellemezte budapesti gimnáziumunk évkönyve: „Derűs leikével nagy közkedveltségnek örvendett a sportszerető diákok között, akik megértették törekvéseit, szerették benne a magával ragadó lendületet.“ Becsülték azonban komoly tanári munkáját is, és fölkeresték bizalmukkal, mint megértő lelkiatyát. Tanítványai ragaszkodását mutatja, hogy bár csak az alsó négy osztályban volt osztályfőnök, nem egyszer fölkeresték férfikorukban is közös autóbuszkiránduláson. Tudták, hogy szíve, ajtaja mindig nyitva áll számukra. Ezt tapasztalták 1950 után gimnáziumaink növendékei is, akiket többször látott vendégül, ha arrafelé jártak. Bodrogolaszi vegyes vallású község, római és görög katolikusokon kívül reformátusok is élnek ott nagyobb számban. Mint mindenütt, ott is megvoltak a társadalmi, politikai ellentétek. Ottokár rendtársunk mindenki iránt megmutatkozó közvetlen modorával, áldozatos segítő szeretetével, egyszóval igaz emberségével megszerezte magának az egész falu megbecsülését. Megkapőan mutatkozott mindez temetésekor. Budapesti kórházban halt meg, de a rokonság kívánságára szülőfalujában temették el. Hívei többszáz kilométer távolságból is eljöttek, az egyik egyszerű, de szívből fakadó gyászbeszédet mondott. De ott volt a falu g. kát. parochusa is, aki szintén elvégezte a gyászszertartást, és meleg szavakkal szólt áldásos működéséről. Talán legmeghatóbb a református lelkész búcsúztatója volt: elmondta, hogy az utóbbi években többször beszélgettek egymással a jó halálra való felkészülésről. „Elmondhattuk, hogy most már tudjuk, mit kell tenni, csak az a kérdés nyitott: mikor kerül erre sor.“ Pados Ottokár most már tud felelni a földi életnek erre az utolsó kérdésére is. Confrater FARKAS JANOS (1890—1976) Ismét szegényebbek lettünk egy nagyon kedves emberrel. Az ausztriai magyar papok nesztora, kultúregyesületünk lelkes támogatója, az őriek esperes ura távozott el körünkből. Farkas János Alsóörött született 1890. szept. 16-án, a határőr nemesek egyik ősi családjából. Itt végezte el az elemi iskola hat osztályát is. A tehetséges fiút szülei és plébánosa, Pulay kanonokesperes Felsőlövőre küldték gimnáziumba. A felsőőri állomásig az utat minden nap gyalog kellett megtennie, ezért a IV. o.-t magántanulóként végezte. A magánvizsgán feltűnt nagy jártassága a botanikában. Többet tudott, mint ami a könyvben volt, sőt a könyv egyes adatait is kijavította? a helyi flóra sajátosságait. Már akkor szokásává vált, hogy az iskolába vezető hosszú úton az útmenti növényeket figyelte. 100
