Szolgálat 32. (1976)

Tanulmányok - Oláh Miklós: „Szentháromság boldog szolgái“

Nem is alaptalan sem a vidámság, sem az ünneplés: Krisztus a maga személyében „rászolgált“, életművével valóra váltotta, mindnyájunk számára lehetővé tette az örömet. Karácsonyéjszakai virrasztásunk egyik fénypontja az Izaiás prófétától származó, oly nagy erőt és felszabadult, kitörő örömet sugárzó mondat lendületes dallamon való, refrénszerű ismételgetése: „Velünk az Isten: értsétek meg nemzetek és térjetek meg, mert velünk az Isten!“ Aki a szövegnek, dallamnak és tartalomnak ezt a remekét ismeri, az igazat ad nekünk: ritkán sikerült a karácsony mondanivalóját ennél pontosabban kifejezni. Ezt jelenti nekünk Jézus születése: „Nagy ujjongással töltőd el őket, kitörő örömöt adsz nekik. Ügy örülnek majd színed előtt, ahogy aratáskor szoktak örülni, s ahogy akkor örülnek, amikor a zsákmányt osztják. Mert Gyermek születik, fiú adatik nekünk, s az ő vállára kerül az uralom. így fogják hívni: Csodálatos, Tanácsadó, Erős, Isten, örök Atya, Béke Fejedelme" (Iz 9,2-5).

De nemcsak születése lett örömünknek oka: hálás szívvel köszönjük meg a „boldogító szenvedést“, keresztje pedig „büszkeségünk, erősségünk és örömünk lett".17 A keleten élő Egyház népeinek Krisztus feltámadásán érzett elragadtatott örömét pedig szinte alig lehet leírni. „. . . a sírást örömre változtassátok és az örvendetes és üdvhozó Pászkát repeső szívvel dicsőítvén énekeljetek.“ 18 S ezzel még nincs vége Jézus boldogságszolgálatának! „Az Egyház örömének kimeríthetetlen forrását kapja ajándékba Jézus feltámadása után: a Szentleiket, a Vigasztalót“ (VI. Pál i.h.20). Péternek és társainak viselkedése pünkösdkor jellegzetesen a boldog ember magatartása!

Jézus, a mi Urunk, erre a szolgálatra hívott meg. „Hirdessétek az örömhírt!“ Istennek szolgálni annyit jelent, mint az Úr elragadottjaiként örömöt hirdetni. De vigyázzunk! Mindig hangzik felénk a vád, kimondottan vagy néma szemrehányásként, ami Váoi Mihály oly nagyszerű tehetséggel fogalmazott meg versében:

Könnyű a prófétáknak. Fenn laknak a hegyen.

Én rájuk is haragszom, üss számra — szerelem.

Kiválasztottak ők — a szegények közül.

Kiváltak közülünk, ragyognak egyedül.

Álmodnak boldogságot minékünk: — nélkülünk;

megteremtik, elérik, élik — de nem velünk.

Én lenn a gyűlöletben akartam, akarom

a lehetséges élet mosolyát arcomon. (Szerelem)

Jézust nem érheti ilyen vád. Nem a mennyben élte a boldogságot és onnan akarta, parancsolta a mienket. „Te miattad lettem emberré, te miattad öltözködtem testbe, és te azt mondod: Uram, nincs emberem! Vedd fel ágyadat és járj!" 19 A pap előtt azonban kettős feladat áll: hogy boldog legyen Istenében, Krisztusában, és hogy ne akarjon, ne merjen egyedül örülni!

André Maurois mondja: „A boldogság nem ajándék, a boldogság győzelem, amelyet mindenkinek mindennap ki kell harcolnia önmaga számára.“

40