Szolgálat 32. (1976)

Tanulmányok - Farkasfalvy Dénes: Az öröm témája a zsoltárokban

örök forrását fogja megtalálni (vö. 17,15). Ez a vágy Isten arca után szinte a fizikai szomjúság erejével jelentkezik a 42. zsoltárban. A zsoltár távlata túlmutat a földi életen. A 7. és 8. vers szimbolikus nyelven leírja a veszélyek és viszontagságok között vándorló lelket, akit egy életen túli cél vonz: Isten örök lakása. A 43. zsoltár, amely eredetileg a 42.-kel egy költeményt alkotott, ugyancsak világosan eszkatológikus képeket tartalmaz: Isten fénye és igazsága (a kánaáni költészetben rendszerint két isteni szolga vagy alacsonyabb- rendű istenség) vezeti fel a lelket a szent hegyre, Isten lakóhelyére (3.v.). így tehát a kezdősorok vágyakozását mint az örök élet vágyát kell értelmeznünk:

„Istenre szomjazik, az élő Istenre a lelkem,

mikor lehet már végre

arcát meglátnom és betelnem?“ (42,3)

A refrénben szereplő „arcom üdvössége“ kifejezés is éppen ezért eszkatológikus távlatú (42,6.12; 43,5).

Az Isten arcának látása, mint lelket betöltő és kielégítő eszkatológikus élmény, három zsoltárban fejeződik ki (17, 21 és 27). Ezek közül talán a 17. zsoltár értelmezése legvitatottabb, de helyes értelmezéssel egyben a legkifejezőbb. A Zsoltároskönyvben megjelent fordításunk szerint:

„Én pedig, mikor ítél igazságod, arcodra függesztem szemem, fölébred életem

és csordultig betölt látásod." (17,15)

A fenti fordítás összevetése Gál Ferenc szövegével az új magyarnyelvű Bibliában megvilágítja a vitatott kérdéseket:

Ám én igazságban meglátom színedet, s arcod fog betölteni, ha felébredek.

A mondat kétségkívül két párhuzamos részből áll. Az első fele használja az „arcod“ (paneka) szót, a második részben szereplő párhuzamos kifejezés (temunah) „hason- más“-t, képet, hasonlatosságot jelent. Első benyomásunk az lenne, hogy „alakod“, „képed“ vagy „hasonlatosságod* lenne a szószerinti fordítás. (Ez a szó szerepel Kiv 20,4-ben, amely megtiltja a „faragott kép és hasonmás* alkotását). A legjobb párhuzamot azonban Jőb könyve adja (Jób 4,16), amely látomásról és ezen belül egy személy megpillantásáról beszél. Ez a párhuzam indokolja, hogy akár a régies „színed“ vagy a fordításunkban használt „látásod“ kifejezést válasszuk. Több nehézséget Jelent az „igazságának fordított héber szó (cedeq). Ez ugyanis nem egyszer igazságtevést, azaz ítélő igazságot jelent, értelmét a szövegösszefüggés alapján lehet eldönteni. A 17. zsoltárban a szó szerepel magában az első versben. Ott Gál is így fordítja: „Hallgasd meg Uram igaz ügyemet*. Dahood az angol nyelv hajlékonyságát kihasználva mind az első mind az utolsó versben a „vindication“ szót használja, ami „az én igazságomat“ jelenti, amennyiben azt számomra megítélik és megvédik. Mindenképpen helyesen bizonyítja, hogy a szó az első és utolsó versben azonos értelemben szerepel, mivel ún. „inklúziő“-t alkot, azaz keretet ad a költeménynek. A helyes fordítás tehát valószínűleg „az igazságszolgáltatáskor“ vagy „az ítéleten“, de semmiképpen sem „igazságban“, mintha a zsoltáros saját erkölcsi igazsága volna az istenlátás közvetítője (médiuma).

A következő két szó értelmezése alig vitatható: „arcodat fogom szemlélni*. Legfeljebb azt kell kiemelnünk, hogy nem futó megpillantásról, hanem látomásszerű szemlélésről van szó (vö. Zsolt 21,7; 33,15; 49,11).

22