Szolgálat 32. (1976)
Tanulmányok - Farkasfalvy Dénes: Az öröm témája a zsoltárokban
A vers eszkatológiájának pontos értelmezése a „felébredés“ szó jelentésétől függ. Az itt szereplő héber szó (háqic) jelenthet egyszerűen álomból való felébredést (Zsolt 73,20). De vajon a zsoltáros reggeli felébredésről beszélne, amely után meglátja Istent? A fentiek alapján inkább azt gondoltuk volna, hogy látomása éjjeli álomban történik (legalábbis ehhez találnánk párhuzamos szövegeket), nem a kora reggeli felébredés józan órájában. A megoldást Izajás szövege adja: „De halottaid életre kelnek, testük feltámad. Ébredjetek (haqicu) és énekeljetek, ti, akik a Sárban (= az Alvilágban) laktok“ (lz 26,19). Itt nyilvánvaló, hogy a halálból való felébredésről van szó, amit a szerző egyszerűen ébredésnek nevez (vö. még Zsolt 139,18, Dán 12,2 és Péld 6,22). Pár szót kell még szólnunk a „csordultig betölt látásod“ kifejezésről. A „saba' “ ige első értelemben jóllakást, tehát fizikai kielégülést jelent. Esz- katológikus használatában a bőséges lakoma képe nem egyszer jelen van (vö. Zsolt 65,5; 91,16; 103,5). A lélek teljesen kielégült, boldogsággal csordulásig eltelt állapotát jelzi, mint az istenlátás gyümölcsét. A 17. zsoltár utolsó sorai tehát más oldalról, de ugyanazt a a valóságot mutatják be, amelyről a 42. zsoltár kezdő sorai szólnak: Isten megtapasztalása földöntúli otthonában teljesen kielégíti azt a szomjat, amely az istenkereső lelket a földön nem hagyja nyugodni: „mikor lehet már végre — arcát meglátnom és betelnem?“ 5) A keresztény zsoltározó távlatai A zsoltárok tanítása az örömről az Újszövetség fényében kiegészül és határozott körvonalakat kap. A keresztény hitélmény középpontja a feltámadt Krisztus: a keresztény ember az üdvtörténetnek ebben a csúcseseményében szemléli Isten halált rontó és életet adó hatalmát. A természetes életérzés borúlátó hajlamára a feltámadás hite hoz megváltást. A lelkűnkben hordozott megszentelő kegyelem, mint az örök élet elővételezett birtoklása, alapot ad arra, hogy a zsoltárok örömét teljesen magunkévá tegyük, és az élő Isten győzelmét a halál erői felett a magunk életében is ünnepeljük. A bűnbocsánat és az isteni irgalom örömét ugyancsak a keresztény távlat fedezteti fel igazán. Azok a szorongó kérdések („Még meddig, Uram?“ „Elfeledtél végképp?" stb.), amelyek a zsoltárokban sohasem oldódnak fel teljesen, mert az Isten általános megváltó szándékát csak az Újszövetség beteljesedése ragyogtatta fel, a keresztény imádkozó lelkében konkrét és kielégítő választ kapnak. Főképp a kereszt és a feltámadás kontrasztja és egysége teszi lehetővé, hogy mind a zsoltárok jajkiáltásait, mind örömkiáltásait egy magasabb szemlélet egységébe kapcsoljuk. Ezért a zsoltárimádság példája a 22. zsoltár, amelynek elejét Krisztus ajkáról halljuk a kereszten, végső sorait pedig a Zsidókhoz írt levél a feltámadt Krisztus szájára adja: „Úgy illett ugyanis, hogy az, akiért és akii által a mindenség lett, aki számos fiát 23
