Szolgálat 32. (1976)

Tanulmányok - Farkasfalvy Dénes: Az öröm témája a zsoltárokban

Egyes zsoltárokban a fenti megállapítás könnyen igazolható, mert az Isten házának témája összekapcsolódik bennük olyan képekkel, amelyek csak az égi szentélyre vonatkozhatnak, fgy például az 55. zsoltárban az Isten otthona mint hegycsúcson található biztos erőd szerepel (5.v.), amelyre Isten a zsoltárost viszontagságos úton, leselkedő ellenségek között vezeti fel (6. és 11. v.). Ezek a képek a kánaáni költészetben egyébként is megjelennek, és mindig a lélek küzdelmes vándorútját jelképezik az Isten (ill. istenek) örök lakóhelye felé. Hasonló módon kell tekintenünk a 23. zsoltárt: a zsoltárost Isten zöldelő mezőre vezeti, vaksötét éjen át oltalmazza, dús asztalhoz ülteti, teli serleget ad kezébe, dús kenettel illatosítja homlokát, és örök lakóhelyet kínál neki házában. Ha mindezt pusztán a jeruzsálemi templomban való tartózkodásra, oda történő „beköltözésre“ vonatkoztatjuk, nemcsak a szöveg képeinek ideális egységét bontjuk meg, de egyben a zsoltáros lelkes és ihletett örömét banális, szűk távlatokra szorítjuk vissza, és a költeményt költőileg érthetetlenné tesszük. A 63. zsoltár még kevésbé értelmezhető pusztán a templom távlatában.

„Szentélyedben hadd lássalak, szemléljem hatalmad és dicsőséged!" (3.v.)

Első gondolatként felmerülhet, hogy a zsoltáros a templomra utal, mint istenlátása földi, fizikai helyére, ahogy Izajás is az Urat a templomban látta (v. ö. Iz 6,1-6). Azonban a szöveg egésze mutatja, hogy nem múló élményről, időleges látomásról van szó, nem is képletes értelemben vett istenlátásról, amit esetleg a templomi liturgia élménye jelenthetne, hanem valóságos, lelket betöltő, végleges istenbírásról:

„Ott nálad dúslakodva tejben-vajban elégüljön ki vágyam, szám zengjen örömkiáltásban, dicsérjen ajkam.“ (6. v.)

A szószerinti fordítás valahogy így mondaná: „Laktasd jól lelkemet tejjel és zsírral.“ A „tej és zsír“ képletes értelmű, és hasonló magyar nyelvű szóképet kíván. A „jóllakott lélek“ kielégült vágyat jelent.

Az Isten örök otthonának képe a 84. zsoltárban is megjelenik. Bár a költő kétségkívül a jeruzsálemi templom után eped, vágya ezt a földi isten- házát túlszárnyalja: Isten földöntúli otthonát tartja szem előtt, amikor vágyát kifejezi.

„Boldog, kit mindörökre (’od) házadba fogadsz, hogy magasztaljon tégedet.“ (5. v.)

A zsoltáros tehát Isten otthonába nemcsak mint vendég akar bejutni, Istent nemcsak múló látomásban akarja látni, hanem végleges és végnélküli szállást keres:

„Az Úr házában lesz lakásom örök időkön át.“ (23,6)

20