Szolgálat 32. (1976)
Halottaink - Béres Endre (Confrater) - András (Jendrascsák) József iskolatestvér (Nagy I. Kolos)
dolgokat cselekedett velem általa — írja tovább. — Mielőtt vele találkoztam. Istenről alkotott képem nem volt valami kedvező. De amikor ő figyelmes szeretettel és igazi törődéssel fordult felém, rájöttem, hogy az Atyaisten még nagyobb gyöngédséggel szeret.“ 1975 őszén betegsége miatt nyugdíjba vonult. Tavasszal szívrohamokat kapott, és júliusban szívműtétre New Yorkba vitték. Érezte, hogy ez lesz a vég, de ezzel búcsúzott: „Ez nem szomorít el. Lelkileg békében vagyok.“ Operáció közben halt meg. Feltámadási miséjén mintegy 15 pap koncelebrált. Meggyújtották a húsvéti gyertyát. Felajánláskor egy gyerekkórus „Szent Ferenc imáját“ énekelte. A homíliá- ban kiemelték kitartását és az Egyházhoz való hűségét. A szentmisét ezek a szavak vezették be: „Papságával különleges módon szolgálta Krisztust több mint 40 évig. Most már élvezi azt, amiért élt, amit legjobban kívánt, a Krisztussal való egységet. Amikor most ezt a szentmisét ünnepeljük, örvendezzünk vele együtt — bár mélyen átérezzük veszteségünket —, mert Jézus előtte ment a halálba, hogy ö megoszthassa az örök életet." Thun M. Klementina, Bécs BÉRES ENDRE (1895 — 1976) 1895. dec. 9-én született Debrecenben. Édesapja dohánygyári dolgozó. 16 gyermekük volt. Négyen meghaltak kiskorukban. A családból 3 leány ferences nővér lett, két fiú pedig pap. Bátyja, dr. Béres Gaudencius, ferences teol. tanár. Endre szegénységük miatt csak négy középiskolát tud végezni. Nyomdásztanonc lesz. Ferences bátyja beviszi a kolozsvári Szent Bonaventura ferences nyomdába, ott szabadul fel. Visszakerül Debrecenbe mint a Tiszántúli Hírlap szedője. Ady Lajos tankerületi főigazgató titkára lesz, magánúton leérettségizik. Érettségi után elvégzi a teológiát. 1943. máj. 17-én szentelik pappá. Debreceni klinikai lelkész, majd Szilágycsehen, Érmindszenten (ma Adyfalva), Szalárdon működik. 1960-tól biharsályi plébános. Ez év húsvétja után megtakarított kis pénzét (10 000 lei) a gyulafehérvári szeminárium részére ajánlja fel. Rövid betegség után 1976. jún. 3-án meghalt. Községében temették el nagy részvéttel ezt a gyermekded lelkű, hűséges paptestvért. Confrater ANDRÁS (JENDRASCSÁK) JÓZSEF iskolatestvér (1890 — 1976) 1896. február 20-án született Budapesten. A tanítóképzőt Kiskunfélegyházán végezte. Az első világháborút a közös hadseregben szolgálta végig. Olasz hadifogsága alatt némi olasz nyelvtudást is elsajátított. Utána váltakozva tanított elemi (általános) és ipariskolában. Egy ideig igazgató is volt. Ferences harmadrendi tagságát házassága alatt is megtartotta. Felesége hosszú éveken át idegbénulássaí ágyhoz kötött súlyos beteg volt óbudai, testvérhegyi kis családi házukban, s ő a tanítás mellett minden házi munkát: mosást, főzést, takarítást is végezve, a mozgásképtelen beteget oly odaadással ápolta-gondozta, mint anya a kisgyermekét. Nyugdíjba vonulása után mindez könnyebben ment. Az ötvenes évek elején Szatmárnémetiből (Románia) hozzájuk költözött testvére, András K. Fülöp iskolatestvér is. A hitvestárs halála után a két nyugdíjas egy ideig az Óbuda Bécsi-úti volt szalézikápolnában sekrestyéskedett, majd az iskola- testvérek bécsi tartományfőnökségének ajánlatára és hívására 1966 márciusában kivándorlóútlevéllel Ausztriába költöztek. Itt a Grác közelében levő Laubeggbe osztották be őket. Itt van a szerzet noviciátusa, valamint a rendi öregek és betegek 103
