Szolgálat 32. (1976)

Halottaink - Béres Endre (Confrater) - András (Jendrascsák) József iskolatestvér (Nagy I. Kolos)

otthona is. A jókedélyű, szeretetreméltósága és szolgálatkészsége miatt közkedvelt és mindenkitől becsült „Józsi bácsi“ (így nevezték nemcsak tanítványai egykor az iskolában, hanem németül beszélő laubeggi környezete is) 70 éves fejjel elvégezte a noviciátust és testvéréhez hasonlóan ő is tagjává lett az iskolatestvérek szerzetének.

A két édestestvér szerzetestestvér egymást kölcsönösen támogatva hasznosít- gatta kézügyességét, munkakedvét a házi és ház körüli munkákban, amíg erejük bírta. József látása egyre romlott. Grácban meg is operálták a szemét, de a zöldhályogon nem tudtak segíteni. 1972-ben meghalt Fülöp testvér (lásd Szolgálat 14. sz.), s ettől kezdve a majdnem teljes szemevilágát elveszített József nagyon árvának érezte magát. Legnagyobb öröme volt, ha magyar látogatókat, vagy magyar leveleket kapott. Nagyon szeretett volna még mindig dolgozgatni, de mivel alig látott valamit, nem tudott másképpen hasznára lenni a közösségnek, csak az edények mosogatásával. Ezt viszont örömmel végezte mindenkor, közben állandóan imádkozott azért, hogy el ne törjön valamit.

A múlt nyár óta mellében egyre többször jelentkeztek fájdalmak. Ö azt gondolta, hogy a szíve beteg. Húsvét előtt pár héttel azonban a gráci Irgalmasok kórházában mintegy kétheti kivizsgálás során megállapították, hogy tüdőtumorja van, s ezen ilyen magas korban nem lehet segíteni. Húsvétkor még meglátogattam. Már nagyon le volt gyengülve, nagy fájdalmai voltak, de humorát még szenvedései közben is megőrizte: ha gyenge és rekedtes hangon is, de még elénekelt velem együtt egy magyar nótát.

A Szűzanyát régtől fogva különösen tisztelte. Évek óta naponkint többször is elimádkozta a teljes rózsafűzért. Az Égi Anya azzal jutalmazta hűséges tisztelője ragaszkodását, hogy a Május Királynője hónapjában értek véget szenvedései: 10-én délután öt órakor lehelte ki szép lelkét. Utolsó szavai voltak: „A legszebb szó, amit a jó Istennek mondhatunk: Igen!“ A laubeggi rendi temetőben helyezték örök nyugalomra édestestvére, András K. Fülöp mellé.

Nagy I. Kolos, Bécs

104