Szolgálat 31. (1976)

Sántha Máté: Hildegard Burjan, a szociális tett embere

Sántha Máté

HILDEGARD BURJÁN, A SZOCIÁLIS TETT EMBERE

Közéleti ember és szervező, feleség és anya, rendelalapító és elöljáró. Nem egyszer olvasunk olyanokról, akik kalandos életútjukon egymásután mindezt végigcsinálták. „Frau Doktor“ azonban — így hívta mindenki — egyszerre volt mindez, ami páratlan.

Gyermekkorából (1883. jan. 30-án született a sziléziai Görlitzben) egy sajátságos élmény adja meg mintegy a „zenei alaphangot“ életéhez. A hatéves kislányt édesanyja egyik este az ablaknál találja: tágra nyílt szemmel figyeli a szomszédos kertben mozgó fehér ruhás nőalakokat. Kérdésekkel ostromolja anyját: Kik ezek és mit csinálnak? Apácák? Mi az? Imádkoznak? Mi az? (A Freund-család felekezet nélkülinek van bejelentve. A vallás nem „téma“.) Utána még sokáig fekszik álmatlanul ágyában: „Apácák? Az Istenükhöz imádkoznak? Kicsoda Isten? Ha ezek a szép nénik Istenhez imádkoznak, milyen szép lehet akkor Isten ... És milyen szép lehet, ha valaki tud imádkozni Istenhez!“ Zokogva fúrja fejét a párnába: „Istenem, én is szeretnék imádkozni!"

A gyerekkori sejtés hamarosan az igazság makacs keresésévé erősödik. Hildegard Lea Freund egyetemre jár Zürichben a századforduló idején. Nőknél ez még ritkaság. Tanárai közé tartozik F. W. Foerster, a jellemnevelés közismert írója, akinek bizonyára sokat köszönhet szívós, kitartó akarata képzésében. De a legnagyobb hatást Robert Saitschik teszi rá, aki maga is katolikus egyház küszöbén áll. Jellemző, hogy amikor ráeszmél befolyására, átmegy tanulni Berlinbe: látnia kell, megmarad-e életének új iránya idegen, semleges környezetben is. Veleszületett alaposságával évekig fontolgat, tájékozódik, küzd: „Istenem, ha vagy, mutasd meg magad!"

Ebben a komoly és szorgalmas filozopterben legalább ugyanannyi a kedvesség, báj, élénkség, jóság. 16 éves korában hallja először igazgatójától azt a mondatot, amelyet értetlen csodálkozására annyian ismételnek majd még életében: „Hálás vagyok Istennek, hogy megismerhettem.“ Segélykasszát hoz létre az egyetemen nélkülöző kollégái számára, gyalog futkos a városban, hogy beadhassa megtakarított zsebpénzét. Közben megismerkedik a magyar Burján Sándorral, egy győri cipőgyáros fiával. 1907. máj. 2-án házasságot kötnek. Mind a két fél „felekezet nélküliének jelenti be magát. 1908 tavaszán Zürichben „magna cum laude“ doktorrá avatják. Elhárítva Bachmann professzor megtisztelő ajánlatát, hogy legyen az asszisztense, követi férjét Berlinbe. Itt az egyetemen nemzetgazdasági és társadalompolitikai előadásokat hallgat, s baráti körben hosszú estéken át vitatkoznak főleg irodalmi és világnézeti problémákról. Később Bécsbe költöznek, ahol a fiatal Burján egy nagy telefongyár főmérnöke, majd vezérigazgatója lesz.

93