Szolgálat 31. (1976)

Személyi József: „...olyannal mérnek majd nektek is!“

Az ifjúsági vezetőkkel tartott megbeszélések során lesz alkalom arra, hogy elmélyítsük igazságosságérzéküket. Rá kell mutatnunk pl. arra: a vezető beosztottjaival szemben még az akaratlanul elkövetett igazságtalanságon sem teheti könnyen túl magát. Tartozik elismerni és jóvátenni. Ugyanakkor le kell győznie esetleges fokozott érzékenységét az őt érhető vétségekkel szemben. Hogy a rágalom, elnyomás, elkeserítés helyett a megértés, megbocsá- rás, méltányosság és szolgálat kerekedjék felül egy közösségben, ezért jórészt a vezető a felelős.

A ránk bízott fiatalok közül aránylag kevesen kerülnek igazán felelős vezető helyre. Többen lehetnek azonban, akik a törvényes rend képviselőjeként keresik majd kenyerüket. Tágabb értelemben mindenki tartozik képviselni, védeni a törvényes rendet. Sokan azonban puszta önteltségből hajlandók éreztetni másokkal képzelt vagy valóságos hatalmukat. Indokolatlan fáradságot, bosszúságot okoznak így a hozzájuk fordulóknak. Ezek pedig hajlandók valami személytelen bürokratizmust szidni sérelmükért, pedig az egyének, a rend valamiféle képviselői a vétkesek: hiányzik belőlük az osztó igazságosság erénye.

d) Ha a nevelő úgy beszél távoli földrészek, távoli népek bajairól, jólétük, felemelkedésük lehetőségeiről, hogy hallgatóiban együttérzést, lehetőség szerint cselekvő együttérzést kelt, már megvetette bennük a szociális igazságosság alapját.

Be kell vezetnünk a ránk bízottakat az igazságosság fajainak elsajátításába. Közben viszont állandóan figyelnünk kell arra, hogy kialakuljon bennük mindennek a gyökere: az az alapvető tiszteletérzés, ami egész erkölcsi életünk alapja, s ami lényegében maga az igazságosság. Az Úr Jézus életében sok példát találhatunk az igazságosságra (adópénz, a szegény özvegy krajcárja, a bevezetésben említett magatartása a képmutatókkal szemben stb.). A legjelentősebb mégis az Úr Jézus élete a maga egészében, ahogyan ezt az egyetemes tiszteletet, igazságosságot sugározza. Ő az, aki a füstölgő mécsbelet nem oltja ki, a meghajlított nádat nem töri el. Észreveszi a verebet a háztetőn, a mezei virágot az út mentén. S ahogy a nap, a szél, a kovász és a tojás hasonlatainak építőkövei lesznek, kitetszik belőle egy alapvető értékelés, tisztelet minden iránt. A mennyei Atya ajándékai ezek gyermekeinek. Az Úr Jézus nemcsak azzal ad tanítást az igazságosságról, hogy számonkéri a meggyógyult kilenc leprás hálátlanságát, hanem azzal is, hogy minden dolgon, tárgyon felcsillantja az Atya szerető kezének érintését, melegét.

Minden teremtett valóság a mennyei Atya ajándéka gyermekeinek. Az Ö „gyermekei" pedig mi vagyunk, minden ember. Az Úr Jézus magatartása, „emberkezelése“, ahogyan a kitaszítottakhoz, bűnösökhöz szólt, az alapvető emberi egyenlőség páratlan tanítása. Az alapvető tisztelet után az alapvető egyenlőség! Az önző ember igazságtalan, a haragosnak '„nincs igaza", még

86