Szolgálat 31. (1976)

Szabó Ferenc: A francia munkásmisszió kezdetei

beszélik a konkrétumokat is; a probléma az, hogy nem találnak elöljárót. Szeptemberben megjelenik a dokumentáció France, pays de Mission? címmel. Sokakat megdöbbent a beszámoló realizmusa; vannak, akik „rossz könyvnek“ tartják, botrányos munkának. Pedig Godin abbé mélyen papi lélek, teljesen az Evangélium embere. Az Apostol szelleme vezérli, aki mindenkinek mindene akart lenni: „esztelen“ Jézus Krisztusért.

Őszre lesz elöljáró is: Hollandé abbé. Decemberben kurzusokat, megbeszéléseket tartanak; a legjobb vallási és szociológiai szakembereket hívják meg. Godin abbé a lelke hat tagból álló csoportnak. Suhard bíboros örömmel látja a párizsi munkásmisszió kibontakozását. Január 13-án maga is Lisieux-be megy a csoport megbeszélésére, és felvázolja a misszió erővonalait. A párizsi misszió Krisztus műve, aki azért jött, hogy megmentse a lelkeket. Krisztus szeretete sürgeti munkásait, akiknek nagylelkűségre, okosságra és bátorságra van szükségük. Azt kell megmutatniok a keresztény közösségnek, hogy új magatartást, új módszereket kell bevezetni az apostolkodásba, még ha ezen meg is ütköznek sokan. Az emberekben üdvös nyugtalanságot kell ébreszteni.

1944. jan. 15-én a íisieux-i szeminárium kápolnájában az éjféli mise alatt a Párizsi Misszió első hét tagja esküvel kötelezi magát arra, hogy egész életét a párizsi munkások evangelizálásának szenteli. A szöveget Godin abbé készítette. Godin abbé a főváros felé tartva ezt mondja társának, Guérin abbénak: „Most már elmehetek. A Misszió elindult . . . “ Megérezte közeli halálát. Január 17-én reggel halva találták kis párizsi lakásán (ez lett a Párizsi Misszió székháza). Egy szénkályha gáza fojtotta meg. „Ha a földbeesett búzaszem el nem hal, nem hoz termést ..." Godin abbé halálakor a párizsi munkásmisszió hat pappal és néhány világival kezdődött, de később csodálatosan kibontakozott, főleg a háború befejezése után.

P. Chenu 1965-ben, az egyház evangelizáló feladataira reflektálva ezeket írta a munkáspapokkal kapcsolatban: „Vivre avec, együtt élni a munkásokkal, mert ez az igazi szeretet tette, mert ez volt és marad Isten eljárása is, aki ember akart lenni az emberekkel. A Megtestesülés tanítása ez ... Az Egyházban tehát erre van szükség. Nem az erkölcsök megreformálása, nem a felfokozott buzgóság, nem a tervezett lelkipásztorkodás követeli meg ezt elsősorban, hanem m a ez Isten Szavának követelménye. És holnap is erre lesz szükség; az Ige ugyanis prófétai szó. Nem a (középkori, intézményesített) kereszténységé (chrétienté) a jövő, hanem a küldetésének élő, evangelizáló egyházé (une Église en état de mission)

(1) íme néhány fontosabb könyv:

Cardinal Suhard, Vers une Église en état de mission. Suhard bíboros életművének bemutatása. A bevezetőt írta, a szövegeket válogatta és jegyzetekkel ellátta: P. Olivier de la Brossé OP, Cerf, Párizs, 1965.

63