Szolgálat 31. (1976)
A medellini konferencia záróokmányából
Jean-Frangois Six, Cheminements de la Mission de France 1941 — 1966, Seuil, Párizs, 1967. Jacques Faupin. La Mission de France, Histoire et Institution (a Francia- országi Misszió egyházjogi szervezetét tanulmányozza), Casterman, Tournai, 1960. Pretres et monde ouvrier, Études et témoignages. A szövegeket egybe- gyűjtötte és kommentálja: P. Barrau. Les Éditions Ouvriéres, Párizs, 1961. A MEDELUNI KONFERENCIA ZÁRÓOKMÁNYÁBÓL (1968) Igazságosság Sok tanulmányt írtak már a latin-amerikai ember helyzetéről. Bizonyára ez a latin-amerikai püspökök második általános konferenciájára készített irat sem lesz az utolsó. Mindezek ecsetelik azt a nyomort, amely az út szélére sodorja ezeknek a népeknek tömegeit. Ez a nyomor, mint kollektív tény, égbekiáltó igazságtalanság. De eddig talán nem hangsúlyozták eléggé, hogy a végrehajtott erőfeszítések általában képtelenek voltak biztosítani az igazságosság tiszteletét és megvalósítását az egyes nemzeti közösségek minden rétegében. A családoknak gyakran nincs gyakorlati lehetőségük gyermekeik neveltetésére; az ifjúság követeli egyetemen, tudományos vagy szakosított tanfolyamokon való továbbképzésének jogát; a nők jogi és tényleges egyenjogúságukat a férfiakkal; a parasztok jobb életkörülményeket; a termelők kedvezőbb árakat és az áruforgalom biztonságát; a növekvő középosztályt súlyosan érinti a kilátástalanság. Tudósok és szakemberek fejlettebb országokba kezdenek kivándorolni; Latin-Amerika kézműveseit és kisüzemeit nagyobb érdekeltségek szorongatják, miközben mindig több és több nagyüzem válik nemzetközi nagyvállalatok függvényévé. Lehetetlen tudomásul nem venni: a jogos kívánságok nagy átlaga csalódásba fullad. Az így teremtett kollektív félelem légkörében élünk. A szerves társadalmi és kulturális beépülés hiánya országaink nagy részében a kultúrák egymás fölé helyeződését eredményezte. Gazdasági téren olyan rendszereket vezettek be, amelyek csak a tehetősebb vásárló rétegeket érdeklik. A népünkkel való azonosulásnak és az érdekeikhez való alkalmazkodásnak ez a hiánya politikai bizonytalanságot és az intézmények pusztán külsőséges, formai megerősödését hozza létre. Mindehhez hozzá kell adni az együttműködés hiányát. Ez egyéni és társadalmi síkon tényleges bűnöket szül, amelyeknek kikristályosodása nyilvánvaló a latin-amerikai helyzetet jellemző igazságtalan rendszerekben. A latin-amerikai egyház üzen mindazoknak, akik ezen a kontinensen „éhezik és szomjazzák“ az igazságosságot. Ugyanaz az Isten, aki az embert saját képére és hasonlatosságára teremtette, teremtette „a földet és mindazt, ami rajta van, az összes ember és az összes nép használatára, hogy a teremtett javakban mindenki a legigazságosabb módon részesedhessék“ (GS 69). Ugyanez az Isten küldi el az idők teljességében saját Fiát, hogy meg64
