Szolgálat 31. (1976)
Egyházatyák az igazságosságról (Balás Dávid kommentárjával)
tudjuk, mire éhezett az Úr, megismerjük annak a boldogságnak az értelmét, amely után most kutatunk. Mi tehát az a táplálék, amelyre Jézus nem szégyell éhezni? A szamaritánus asszonnyal való beszélgetés után azt mondja tanítványainak: „Az én táplálékom az, hogy az Atya akaratát cselekszem“.10 Az Atya akaratát pedig ismerjük: .......aki azt akarja, hogy minden ember üdvözöljön és eljusson a z igazság ismeretére“." Ha tehát Ö a mi üdvösségünkre vágyik és az Ő tápláléka a mi életünk, megtudtuk, mire kell nekünk is használnunk lelkünk vágyát. Mire? Arra, hogy éhezzük üdvösségünket, szomjazzunk Isten akaratára, amely a mi üdvözülésünk. És ha merészebb értelmezést kellene adnom, úgy gondolnám, hogy az erény és igazságosság fogalma alatt az Úr hallgatóinak vágyát saját magára irányítja, aki Istentől számunkra bölcsesség, igazságosság és megszentelő- dés, megváltás, égből alászálló kenyér és élő víz. Erre való szomját vallja meg Dávid egy zsoltárban, Isten elé tárva ezt a boldog szenvedélyt: „Megszomjazott a lelkem az erős, az élő Istenre; mikor jöhetek és jelenhetek meg színe előtt?“ 12 Úgy látszik, a Szentlélek ereje őt már előre megtanította arra, amit az Úr itt elénk tárt, mert vágyának beteljesülését is megjövendölte: „Igazságosságban fogok megjelenni színed előtt, be fogok telni, ha majd dicsőségedet látom“.13 Véleményem szerint ez az igazi erény, az a jó, amely nincs keverve semmi rosszal, amely magában foglalja minden jó fogalmát: maga az Isteni Ige, „az erény, amely — mint Habakuk mondja — befedi az egeket“,14 és akik Istennek erre az igazságosságára vágynak, valóban boldogok. Mert ha valaki, mint ahogyan a zsoltár mondja, valóban „megízlelte az Urat“,15 vagyis magába fogadta Istent, be fog telni azzal, amire szomjazott és éhezett, annak ígérete szerint, akii azt mondta: „Én és az Atya hozzá megyünk és benne fogunk lakni“,16 természetesen miután a Szentlélek már megelőzte őket. így értem meg azt is, hogy a nagy Pál, aki megízlelte a Paradicsom gyümölcseit, be volt telve azzal, amit ízlelt, és ugyanakkor állandóan éhezett rá. Mert megvallja, hogy betelt azzal, amire vágyott, mikor azt mondja: „Krisztus él bennem“,17 és ugyanakkor szüntelenül afelé feszül, ami még előtte van: 18 „Nem mintha már elértem volna, vagy már tökéletes lennék, hanem futok utána, hogy megragadjam“.19 Ha tehát megértettük ezt a boldogító éhséget, éhezzünk Isten igazságosságára, hogy be is telhessünk vele, a mi Urunk Jézus Krisztusban, akinek dicsőség mindörökkön örökké. Amen. JEGYZETEK 1 A kor retorikája kedvelte a kitérésekben gazdag szövevényes gondolatmenetet, amely ugyanakkor mégis eljut céljához. Mi az olvashatóság és rövidség kedvéért ismételten kihagytuk a fő gondolatmenetet megszakító részeket. 30
