Szolgálat 31. (1976)

Egyházatyák az igazságosságról (Balás Dávid kommentárjával)

Fordításunk Gergely első értelmezését tartja szem előtt, amely megfelel a görög szó (dikaioszüné) általános értelmének. Az újszövetségi értelem („meg- igazulás“) fokozatosan bontakozik ki a beszéd folyamán.

Mint Gergely más műveiből is tudjuk, korához mérten meglepően magas színvonalú orvosi ismeretekkel rendelkezett.

Gergely ezzel a kifejezéssel a görög filozófusokra utal (Platón, Arisztotelész, sztoikusok), akik ismételten tárgyalták az igazságosság természetét és akiknek véleményét ebben a bekezdésben lényegében követi.

Lásd Lk 16,19-31 6 Ti. Lázár: lásd Lk 16,22kk 7 Lásd Zsid 4,15

Gergely itt először Jézusnak a pusztában való megkísérlését vizsgálja (lásd Mt 4,1 kk, Lk 4,1 kk), és az ő példáján mutatja be, hogy az embernek nem kell felesleges földi javakra vágynia a mindennapi kenyéren kívül (lásd a Miatyánkról mondott negyedik beszédét is). Mi ezt a részt kihagyva ott folytatjuk a fordítást, ahol ismét tovább fűzi az eddigi gondolatmenet fonalát.

1 Lásd Mt 4,4 és Jn 4,31 kk 13 Zsolt 16,15 '7 Gál 2,20

1 Jn 4,34 14 Hab 3,3 (a görög fordítást követve) 18 Lásd Fii 3,13

1Tim 2,4 15 Zsolt 33,8 19 Fii 3,12

7 Zsolt 41,3 u Jn 14,23

Fordította és bevezette Balás Dávid

Aranyszájú Szent János (344—407) homíliájából (Szent Pál rómaiakhoz írt levelének magyarázata. Horn. 15,6: PG 60, 547—548)

Isten átadta nekünk Fiát; te pedig még kenyeret sem adsz annak, akit érted halálra adtak és megöltek.

Az Atya temiattad nem irgalmazott egyszülött Fiának; és te megveted őt, mikor éhségtől sorvadozva áll előtted. Pedig majd számot adsz mindenről, ami az övé, a magad érdekében adsz számot.

Mi lehetne gonoszabb ennél a gonoszságnál? Kiszolgáltatták érted, megölték érted, éhezve jár körül érted; amit adsz, az övéből adod, a magad hasznára adod, — és még így sem adsz.

Nem ostobább-e a kődarabnál, aki ennyi vonzó indíték ellenére megmarad ördögi embertelenségében? Hiszen nem volt elég az Úrnak, hogy kereszt- halált szenvedjen: azt akarta, hogy szegény legyen és vándor, kóborló és mezítelen, börtön foglya és beteg, hogy így hívogasson.

Ha nem viszonzod semmivel, hogy szenvedtem érted, legalább szegénységem miatt irgalmazzál. Ha nem könyörülsz szegénységemen, lágyuljon meg szíved betegségemért, fogoly voltomért. Ha még ez sem késztet emberségre, egyezz bele, mert oly keveset kérek. Nem valami nagy áldozatot kívánok tőled, csak kenyeret, szállást, egy kis vigasztalást.

És ha még ezután is makacs maradsz, javulj meg legalább a mennyek országáért, legalább a megígért jutalomért. Ezzel mind nem törődsz?

Legalább a természetes jóérzés törjön meg, amikor látod a mezítelent, és jusson eszedbe a mezítelenség, amelyet éretted tűrtem el a kereszten. Vagy ha nem akarsz figyelni a szegényre, figyelj szegény és mezítelen keresztemre.

31