Szolgálat 31. (1976)

Egyházatyák az igazságosságról (Balás Dávid kommentárjával)

és szándékaikat tekintetbe véve hoz ítéletet, akkor ez a bánásmód az igazságosság fogalma alá esik azok szerint, akik azt mint ilyen beállítottságot jelentő erényt határozzák meg.

De ha Isten törvényhozásának magasságai felé tekintek, úgy vélem, az igazságosság többet jelent annál, amit eddig mondtunk. Mert ha a megváltás szava az egész emberiségre vonatkozik, de ugyanakkor nem mindenki van olyan helyzetben, mint ahogy az előbb leírtuk (mert csak kevesen uralkodók, kormányzók, bíráskodók, pénz vagy más javak kezelői — míg az emberek többsége ezek alattvalója), hogyan fogadhatnánk el azt, hogy az igazságosság valójában olyasmi, ami nem minden ember számára elérhető?

Mi tehát az az igazságosság, amely mindenkire vonatkozik, amelyre mindenkinek vágyakoznia kell, ha az Evangélium asztalát tartja szem előtt? Amelynek a meghatározásán nem változtat, hogy valaki gazdag-e vagy szegény, úr vagy szolga, nemes családból való vagy rabszolgasorból? Mert ha az igazságosság csak annak lehetne osztályrésze, aki méltóság és hatalom szerint kitűnik, hogyan lehetett igazságos Lázár5, aki ki volt vetve a gazdag ember udvaráról, és semmije sem volt, amivel ezt a fajta igazságosságot gyakorolhatta volna: se méltósága, se hatalma, se háza, se asztala, se más földi tulajdona. Mert ha az igazságosság feltételezi az uralkodást, szétosztást, vagyonkezelést, akkor akinek ezekben nincs része, az igazságosságból is ki lenne zárva. De hogyan lehet egy ember méltó az (örök) nyugalomra6, ha semmi sem jutott neki mindabból, ami az általános vélemény szerint az igazságossághoz tartozik? Kutatnunk kell tehát az után az igazságosság után, amelynek az élvezetét az Úr megígérte azoknak, akik vágynak rá. „Boldogok, mondotta, akik éheznek az igazságosságra, mert ők be fognak telni.“

Mivel az ember sokféle jóban találhatja élvezetét és vágyának tárgyát, nagy bölcsességre van szükség ahhoz, hogy megkülönböztessük a hasznos ételt az ártalmastól, nehogy amit a lélek táplálékként keres, halált és romlást hozzon élet helyett. így talán nem lesz alkalmatlan, ha a kérdéses szöveg értelmét az Evangélium más helyeiről világítjuk meg.

ö, aki mindenben osztozott velünk, a bűnt kivéve7, és részt vett minden szükségünkben és szenvedésünkben, nem tartotta az éhséget bűnnek, hanem osztozott ebben a szükségünkben is, és elfogadta a táplálékra vonatkozó éhséget.6

Az Ige, aki bölcsességének fényében világosan megkülönböztette azt, ami nem felel meg az emberi természetnek attól, ami megfelel, nem vetette el az éhséget, amelyre szükség van az élet fenntartásához, de elvetette mindazokat a felesleges dolgokat, amiket ezzel a szükséggel az emberek összekötnek.

Ezért mondotta, hogy ismeri azt a tápláló kenyeret, amely Isten szava szerint megfelel az emberi természetnek.9 Ha tehát Jézus megéhezett, valóban boldog az az éhség, amely bennünk az ő éhezését utánozza. így ha meg29