Szolgálat 31. (1976)
Egyházatyák az igazságosságról (Balás Dávid kommentárjával)
értékesebb vonása azonban az a művészi mód, amellyel Gergely túlemelkedik ezen az erkölcsi magyarázaton, hogy a dikaioszüné mélyebb evangéliumi értelmébe vezesse be hallgatóit. „Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságosságra2, mert ők be fognak telni“ (Mt 5,6). Akik gyomorbaj következtében étvágytalanságban szenvednek3, mindig telve és jóllakottnak érzik magukat, és ezért nem kívánnak egészséges eledelt, mert a hamis és beteges jóllakottság elvette természetes étvágyukat. De helyes orvosi kezelés visszaállíthatja a táplálék utáni vágyukat. Egészség jele, ha már nem kényszerből, hanem jóétvággyal és élvezettel esznek. Miért kezdtem így? Az Ige fokozatosan vezet fel bennünket a boldogságok lépcsőfokain, és így az előző fokok után újabb lépcsőt mutat nekünk: „Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságosságra, mert ők be fognak telni“ (Mt5,6). Ügy vélem, helyes, hogy miután a lélek az élvezetekkel való jóllakottságtól megtisztult, ilyen étel és ital utáni vágy töltse el. Mert az ember nincs erőben, ha kellő étel nem táplálja, de nem tud táplálkozni evés nélkül, sem enni étvágy nélkül. A testi táplálékok közül nem ugyanaz ízlik mindnyájunknak, és az embernek gyakran nem az ízlik, ami igazán jó számára. így van ez a lélek táplálékaival is. Nem mindenki ugyanazt kívánja: ©gyesek dicsőségre, gazdagságra vagy méltóságra vágynak, mások az aszta! élvezeteit keresik — de vannak olyanok is, akik igazi javakra vágynak. Ami pedig igazán jó, az mindig és mindenkinek jó, nem valami más miatt kívánatos, hanem önmagáért, és nincs olyan jóllakottság amely elvenné kívánatosságát. Ezért az Ige nem egyszerűen azokat mondja boldogoknak, akik éheznek, hanem akik az igazi igazságosságra vágynak. Mi tehát az igazságosság? Úgy gondolom, ezt kell először megvilágítanunk, mert csak akkor támad fel bennünk iránta a vágy, ha igazi szépsége megmutatkozik. A kérdés vizsgálói'* azt mondják: az igazságosság az az erény, amely szerint valaki mindenkinek egyenlőképpen azt juttatja, amit megérdemel. így például ha valaki pénz kiosztásával van megbízva, akkor igazságos, ha a méltányosságra ügyelve mindenkinek szüksége szerint juttat. Vagy ha valakinek bírói hatalma van, akkor hívjuk igazságosnak, ha nem személyes rokon- szenv vagy ellenszenv szerint ítél, hanem az ügy természetét nézve elítéli azokat, akik büntetést érdemelnek, és felmenti az ártatlanokat, s általában minden viszályban az igazságnak megfelelően hoz ítéletet. Ugyanígy aki adót vet ki alattvalóira: akkor igazságos, ha az adót minden egyes ember képességéhez méri. Vagy ami egy ház gazdáját, egy város kormányzóját vagy egy nemzet királyát illeti: ha mindegyik megfelelő módon uralkodik alattvalóin, nem szeszélyes vágyai szerint használva hatalmát, hanem érdemeik szerint 28
