Szolgálat 31. (1976)

Belon Gellért: Igazságosság, jog és evangélium

azzal: „Nem volna hatalmad fölöttem, ha onnan felülről nem kaptad volna" (Jn 19,11). Elfogadja hatalmát maga fölött, épp ezért nem passzíve veszi a nádat, a keresztet, de megfogja, viszi — a pribékek parancsának is engedelmeskedve. Nem mintha nem jaj du It volna fel az igazságtalanságok és a jogokkal való visszaélések láttán! . . . Már korábban is „megrendül" a lelke, mikor erre gondol (Jn 12,27). A Getszemáni kertben is azt kéri: „Ha lehetséges, maradjon el az az óra" (Mk 14,35). De az alárendeltséggel járó lelki és testi szenvedések nem veszik el tisztánlátását, és hallgatóinak meglepetésére mondja: „Az írástudók és a farizeusok Mózes székében ülnek. Tegyetek meg és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne kövessétek őket“ (Mt 23,2-3). Más fogalmazásban ugyanezt olvashatjuk ki állásfoglalásaiból. „Míg ég és föld el nem múlik, egy i betű vagy egy vesszőcske sem vész el a törvényből, hanem minden beteljesedik“ (Mt 5,18).

Jézus megváltó szenvedésének nem kis részét éppen a törvényekkel és jogokkal való találkozásai okozták. És mert a megváltás művét minden kereszténynek valahogy végig kell csinálni — mint szent Pál mondja: részesedni kell Krisztus szenvedéseiben (Fii 3,10) — azt is tudomásul kell vennie a kereszténynek, hogy egzisztenciálisan hozzátartozik a keresztény egyének életéhez is, az egyház életéhez is a jogi élettel való konfliktus, mint Jézus életéhez is hozzátartozott. Ennek a megoldása azonban nem az, hogy jog nélküli, törvény nélküli, hatalom nélküli egyházat létesítünk, hanem próbáljuk észrevenni azt az optimumot, aminek romlása szenvedést okoz ugyan, de a Mennyei Atya akaratát követve törekedjünk rendbehozni (= megváltani) és eredeti fölsógébe visszaállítani.

Az egyes ember joga

Ha a mi Urunk a tekintély és törvény képviselőivel szemben olyan mesz- szemenő engedelmességet mutatott, fel kell tennünk a kérdést: hogyan áll az egyes emberrel szemben? És itt is találunk megcsodálni való dolgokat. Mert egyáltalán nem marad adósa az igazságosság alapelméletének: minden embernek megadni a jogát. Sohasem beszél egyes osztályokhoz vagy kiváltságosakhoz, sohasem korlátozza kijelentéseit választottakra vagy kijelöltekre, és halomra dönti azokat a megkülönböztetéseket, amiket népe és kora állított ember és ember közé. „Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti 'is tegyétek velük“ (Mt 7,12). — így fogalmazza meg minden emberi együttélés szabályát. De hogy még erősebben sarkalljon bennünket embertársunk jogainak tiszteletére és szolgálatára, magát állítja az embertárs köntösébe: „Amit . . . eggyel is tettetek, velem tettétek" (Mt 25,40). Jézus fogalmazásában Jézus kér kenyeret-ruhát-otthont és szabadságot embertelen körülmények között élő embertársainkban, Jézus adósodik el felénk, ha embertársunkat emberi életre segítjük.

23