Szolgálat 31. (1976)
Belon Gellért: Igazságosság, jog és evangélium
amelyek szembeállítják az evangéliumot és a jogot, a törvényt, és hogy az evangélium keveset szól a jog és törvény emberi forrásáról, az igazságosságról. Corruptio optimi Van azonban egy adágium, ami a fölvetett problémában eligazíthat bennünket: Corruptio optimi pessima. — Csak igen nagy dolgok tudnak nagyon mélyre zuhanni, csak a legjobbak tudnak végzetesen megromlani. Ha a jog — ami nem más, mint az igazságosság erényének konkrét megfogalmazása — olyan végzetes károkat is tudott okozni az egyházban, mint sokan általában állítják, akkor kell benne olyan optimumnak lenni, ami ennyire el tud romlani. És ha van benne optimum, akkor lehetetlen, hogy az Úr Jézus elhanyagolta volna és figyelmen kívül hagyta volna akár szemléletében, akár igehirdetésében. Ezért a továbbiakban próbáljuk megkeresni és megtalálni ezt az optimumot, amit Jézus az emberség fölemelésével és megszentelésével együtt szintén isteni nívóra emelt föl és szentelt meg. És ha beszélünk az egyházban a jogi szemlélet károkozásairól, a bajok orvoslása nem az lesz, hogy jog és hatalom nélküli egyházat akarunk, hanem a jogot és hatalmat oda tegyük, ahová a mi Urunk tette: a helyére. A törvény alattvalója „Amikor elérkezett az idők teljessége, az Isten elküldte Fiát, aki . . . alávetette magát a törvénynek" (Gál 4,4) — mondja szent Pál. És ez nemcsak földreszállásának első időszakára vonatkozik, hanem „mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig“ (Fii. 2,7). Sőt „a szenvedésből engedelmességet tanult" (Zsid 5,8). Mindkét túlzás felé: a túlzott jogászkodás és a jogellenesség felé a mi Urunk ezt kiáltja, mint az írástudók felé: Ab initio autem non fűit sic! És ha hiányoljuk is az evangéliumokban a részletes utalásokat és magyarázatokat a jogokat illetően: egy tekintetet kell vetnünk csak életére, hogy meglássuk: mennyire alattvalója lett a törvénynek és mennyire az engedelmesség volt alapmagatartása mindenben! ... Az engedelmesség ugyanis nem más, mint más jogának elismerése és tiszteletben tartása. Jézus engedelmességét általában csak a Mennyei Atyával és akaratával szemben érzékeljük — és lényegében az —, de alig vesszük észre, hogy ez az engedelmesség mindig földi, emberi tényezőkön keresztül nyilatkozik meg előtte, legyen az akár népének vallási-társadalmi elöljárója, akár az idegen megszálló pogány birodalom képviselője: vagy legyen az akár kis családi közösség, akár csak egyes ember, aki valamilyen jogot hordoz. Születésétől haláláig nem más az élete, mint amit így fogalmazott meg: „Ne gondoljátok hogy megszüntetni jöttem a törvényt . . . hanem teljessé tenni" (Mt 5,17-18). 21
