Szolgálat 31. (1976)

Őrsy László: Néhány gondolat a hitről és az igazságosságról

nie. Csak a legjelentősebbeket említhetjük: a gazdasági struktúrák szintje, vagyis a vagyon elosztását irányító törvények: az emberek ránevelése arra, hogy fölismerjék mások szükségeit és helyesen tudják eldönteni, mi a teendő; végül a legfontosabb szint, hogy segítsünk az embereknek világosságot és erőt meríteni Istenből, mert csak ez lehet az emberi értelem és szív igaz voltának állandó forrása.

A különböző szinteken működő emberek célja is különböző. Más tevékenység a legmegfelelőbb gazdasági struktúrák megalkotása vagy a társadalmi egyensúly helyes törvényeinek megtervezése, megint más az egészséges, kritikus ítéletre nevelés, vagy valakinek az irányítása, hogyan feleljen Isten kegyelmének ösztönzéseire. Különböző tevékenységek ezek, nem szabad összekeverni őket. De valahogyan mégis összhangba kell hozni, hogy mind harmonikus kölcsönhatásban járuljanak hozzá a közösségben élő emberek igazságos jólétéhez. Azt sem hangsúlyozhatjuk eléggé, hogy minden szinten állandó és megfeszített munkára van szükség. Ha nem tervezünk értelmesen jó struktúrákat, megannyi jóakarat, vagy szinte azt is mondhatnánk, megannyi kegyelem segítségével sem fogjuk tudni megtalálni a helyes utat modern társadalmunk útvesztőjében. Ha nincsenek Isten igéjétől megvilágosított, Isten kegyelmétől megerősített igaz emberek, megannyi tudományos tervezés és törvényhozás sem tud túljuttatni az önzésnek a bűnből fakadó mérgén.

Ezen a ponton talán valahogy rányíliik a szemünk az 1974-es püspöki szi- nodusi nyilatkozat egyik megállapításának teljesebb jelentőségére. „Az igazságosság előmozdítása az evangelizálás szerves része“ — hangzik az állítás. Ha a keresztény hű akar maradni hivatásához, elő kell mozdítania az igazságosságot. Hiszen abban az adományban részesült, hogy megoszthatja a szerető és igazságos Isten természetét. A mai keresztény jóhír-hirdetésébe éppen úgy bele kell szövődnie az igazságosság igényének, mint ahogyan Jézus beleszőtte prédikálásába és tanításába. Éspedig globális jelleggel. A gazdasági és jogi szintű igazságosság egész tervezése és törvényhozása gyakorlatilag mély keresztény magatartásból bimbózhat ki. De ha a tervezést vagy törvényhozást elválasztjuk legmélyebb forrásától — az evangéliumból kiáradó isteni világosságtól és a Lélek jelenlétéből fakadó isteni erőtől —, akkor ugyan még mindig nagyon jó lehet, igazságos rendezése a társadalom életének, de magában még nem evangelizáoió. El lenne szakítva legmélyebb gyökerétől. Nem lenne meg benne az az állandóság, amit Isten adományaihoz, a hithez, reményhez és szeretethez való hozzátapadás tud meg hozni. Az ember képes arra, hogy megelégedjék az anyagi jóléttel és annak előmozdításával, és ne gondoljon az emberi élet transzcendens céljára, annak előmozdítására.

Az emberélet transzcendens dimenzióját az Egyház tartja elevenen. Minden bizonnyal ez a legelső feladata. Kiterjed-e küldetése ennél tovább is?

15