Szolgálat 30. (1976)
Könyvszemle - Hitünk és életünk (Benkő-Öry)
gyarország sorsos át lapátját látni kívánja, tekintse első Remete Szent Pál szerétét. És ha azt virágjában tündökölni látja, tudja meg, hogy az országnak is jól vagyon dolga, mert jó rendben a szénája.' Az aktákból néhány szép arckép bontakozik ki. Elsősorban a két generális perjel, a rendalapító Boldog Ozséb és az újjászervező Boldog Gergely jelleme, a szentírás- fordító és a szentek életét magyarul megíró Boldog Báthory László, a rendtörténészek, Gyöngyösi Gergely és Gindl János egyénisége. Ezeket és a többit élesebb fénybe állíthatná Gyéressy Béla, aki a Vigilia 1970-es évfolyamában értékes ízelítőt nyújtott ebből „Pálos írók a középkorban" c. cikkében. Hervay Ferenc a bevezetésben azt állítja, hogy a pálos rend „életstílusában, liturgiájában, szervezetében és tevékenységében, így művészeti alkotásaiban is az akkori magyarság igényei, szellemisége föltehetően jobban tükröződtek, mint más rendek életében" (V. o.). Izgató feladat lenne ezt a véleményt konkrét adatokkal is alátámasztani. Egy kutató főleg azt dolgozhatná ki, hogy a rend tagjai, akik alapításuk szellemében elsősorban a kontemplációnak éltek, mennyire cáfolták meg a magyar történelemben helytelenül kialakult felfogást, hogy a magyar jellem nem alkalmas a mélyebb (misztikus) lelkiségre. Gratulálunk a meginduláshoz, és feszülten várjuk a következő köteteket. öry M. Hitünk és életünk. Szent István Társulat, Budapest 1975, 256 o. Már első belelapozásra jó benyomást kelt a Római Katolikus Püspöki Kar Hittan- könyvbizottságának V. kötete. Azoknak a fiataloknak készült, akik kritikus szemmel kezdik fürkészni a világot. A pluralista társadalom mindenfelé felveti a mai embernek a kérdést a vallás értelméről és a kereszténység szerepéről. Nem igen akad hely, ahol ezeket kisebb vagy nagyobb csoportok meg ne kérdőjelezzék. Az idősebb generációban ez sokszor kínos élményt válthat ki. De a fiatalok ilyen körülmények között nőnek fel, itt kell őket a hitoktatásnak segítenie. A hitet úgy kell bemutatni, szóban és tettben, hogy ne csak választ adjon a pillanatnyi kérdésekre, nehézségekre, hanem fejlődésre is képesítsen a mindig megújuló körülmények között. így érthető, hogy a kötet anyagának összeállításánál és módszer kidolgozásánál két kérdés alkotta a vezérvonalat: „Miért élek" és „Hogyan éljek"? Az első rész 28 pontban, öt fejezetre osztva a hivő ember állásfoglalásáig vezet ei. Az élet célját elemzi: mit válaszol erre a vallás és azok, akik nem hisznek Istenben. Két útjelzőt mutat be Isten felé: a világban megnyilvánuló rendet és pusztán földi nívón ki nem elégíthető boldogságvágyunkat. Hangsúlyozza, hogy Istent nem lehet a mi kategóriáinkba bezárni. „Különben nem Isten volna, hanem csak közönséges dolog" (23). „A természettudomány sohasem tud magyarázatot adni az önzetlen szeretet okára" (26). Hogy pedig Jézus Krisztust, mint az Atya kinyilatkoztatását könnyebben megértsük, az írásokon keresztül vezet el hozzá, kezdve a választott népnél. Krisztus jellemzése (61-62) igazán megkapó: közvetlen, erőteljes, hitből fakadó, hitet ébresztő arcéi! A fundamentális teológia alapkérdésein felül a könyv a dogmatika fontosabb pontjait is tárgyalja: Szentháromság, Szentlélek, Egyház, kegyelem stb. A szépen kidolgozott demonstratio religiosa és Christiana mellett a „catholica" kicsit elsikkad. Magában az Egyház meghatározásában is (148). Nem a hitviták felélesztésére gondulunk, hanem a katolikus Egyház pozitív gazdagságára, hogy elkerüljük az indifferentizmus veszélyét, amely egyik félnek sem használ. A hit kifejtése, megalapozása (111) kicsit vékonyra sikerült. Nem használták ki eléggé az I. és II. Vatikáni Zsinat kincsesházát. Főleg a hit kegyelmi volta nem domborodik ki eléggé. Bizonyos hiányt éreztünk a csoda leírásánál is. A keresztény életmódról a második rész tárgyal (30 pont, 6 fejezet). Három támpont körül csoportosíthatók a gondolatok: Egyház, szentségek és erkölcsi élet, végül pedig a „végső események". Érdekes, hogy a keresztség és a bérmálás szentségét 93
