Szolgálat 30. (1976)
Könyvszemle - Gyéressy Béla: Documenta Artis Paulinorum (Öry M.)
embernek is tevékeny módon ott ke!! lennie, nemcsak a szentség felvevőjének és kiszolgáltatójának, de még a pátrónusoknak is. Hogy a szentségek nem lelki automaták, és hogy nincs a keresztény misztériumban „lelki mágia“ — ez a tanítás fokozott hangsúlyt kap az új teológiában —, az világos lesz az egyszerű nyelven megírt, áttekinthető könyvecskéből. Papok és hívők egyaránt haszonnal olvashatják, főleg a szerző kiadásában megjelent két kis egészen gyakorlati jellegű, a keresztségről és a betegek kenetéről szóló füzettel együtt. Szabó Ferenc könyve a „Mai teológusok" c. részleg első kötete. Választása szerencsés. A két nagy francia teológus nemcsak nemzeti alapon került egy kötetbe. Együtt van a helyük a mai teológiában is, mint ahogy mindketten ott voltak a Zsinaton is személyesen, — tanításukkal, előkészítő munkálataikkal pedig még döntőbb módon. Életútjuk felvázolása és tanításuk ismertetése elárulja, hogy a szerző nemcsak alaposan ismeri, hanem igen-igen szereti is a két nagy mai tanút. Mert ez a könyv legfontosabb üzenete: A sokáig félreértett és félreállított (mert korukat megelőző) teológusok éppen azokban az időkben adtak élő és éltető példát. Nem lázadtak, de tovább dolgoztak és vártak, tudva, eljön az ő idejük. Amit VI. Pál még mint Msgr. Montini 1950-ben mondott Jean Guittonnak, igaz lett mindkettőjük életében: „Biztos lehet, hogy P. De Lubac még kiemelkedő nagy szolgálatokat tesz majd. Tudjuk, mit tud, milyen nagy a hatása, mekkora az érdeme“ (1950. I. 8). Két nagy teológus: két oszlop a modern teológiában. Isten népe és mások részére is tanításukkal és életükkel tanúskodók. Békési István Documenta Artis Paulinorum I. A magyar rendtartomány monostorai A — M. Budapest 1975, 383 o. (MTA Művészettörténeti Kutató Csoportjának Forráskiadványai X.) A MTA kutatócsoportja ezzel a nagyszabású vállalkozással történelmünk régi adósságát rója le az egyetlen magyar alapítású férfiszerzet, a pálos rend iránt. A munka óriásinak ígérkezik. Ez az első kötet a magyar rendtartomány monostorainak felét ismerteti betűrendben, számszerint negyvegyet. Az egyes rendházak eredetére, vezetésére, szellemi és gazdasági életére, apostoli és művészeti munkájára vonatkozó okmányokat tartalmazza. Belőlük kibontakozik az egész rend magyarországi története. A mű összeállításán egész gárda dolgozik. A kéziratos okmányokat ill. azok re- gesztáit Gyéressy Béla gyűjtötte össze hangyaszorgalommal, övé az érdem oroszlánrésze. Az anyagot egy szakcsoport rendezi sajtó alá: ifj. Entz Géza, Henszlmann Lilla, Bárány Ilona és a szerkesztő Tóth Melinda. Hervay Ferenc írta az általános bevezetést és az egyes fejezetek előszavát. A dokumentumok legnagyobb részét az Országos Levéltár őrzi. A középkori okmányokat a török benyomulása idején a rend harmadik központja, a pozsony-mária- völgyi monostor mentette át. A 68 rendház eredeti oklevelei ill. regesztái, pápáktól, királyoktól (Mátyásnak kedves rendje volt), egyházfőktől kapott kiváltságok, Gyöngyösi Gergely költői ihletéssel és klasszikus latinsággal megírt rendtőrténete (A Remete Szent Pál szerzeteseinek életrajza), P. Gindl Gáspár 900 lapnyi irattári gyűjteménye 1750 körül, valamint az egyes rendházak krónikái (a sajóládi monostor évkönyvei 1712— 1784-ig négy vaskos kötetet tesznek ki) alkotják a gyűjtemény főbb forrásait. Az egyes kolostorok különböző terjedelemben szerepelnek a kötetben: a mária- völgyi 86. a sajóládi 60 oldalt tölt meg. A rend- és szellemtörténet mellett igen értékesek a gazdasági és művészeti adatokat tartalmazó építkezési és ellátási kiadások, a házi leltárak, főleg a feloszlatáskor készített részletes leltárak. Egyszóval egy darab magyar történelem fekszik előttünk a pálos rend félezredes történetével, 1250-es alapításától II. József által 1786-ban történt eltörléséig. Pázmány Péter Kalauzában egyenesen a magyar élet hőmérőjének nevezte a pálos rendet. „Ha ki Ma92
