Szolgálat 30. (1976)

Eszmék és események - A fribourg-i „École de la Foi" (R.)

Az iskola nem filozófusokat, egyetemi tanárokat, kutatókat akar képezni, hanem az evangélium hirdetőit. Nem a papságra készít föl — bár vannak pap tagjai, mások pedig esetleg elvégzése után lesznek azzá, ha erre hivatást éreznek —, hanem ki-ki a maga helyén, a maga foglalkozásában szolgálja majd Isten országát.

Az iskola abban a meggyőződésben működik, hogy a hit mélyebb megértése csak a fokozódó önátadás mértékében lehetséges. A tanulmányok tehát szoros egységet alkotnak a lelkiélettel, — mind a hallgatók, mind a tanítók részéről. Isten dolgait csak készséges értelem tudja felfogni, ahhoz pedig múlhatatlanul szükséges az alázat, a lelki szegénység, az Isten iránti imádat és önmagunk szeretetből történő odaadása.

Amint már látható, „a hit iskolája“ nem a hitre akar segítem, hanem már feltételezi a jelentkezőben a hitet, és ezt el akarja mélyítem. A tanulmányok alapja elsősorban az Isten szava. (Mindenkinek a következő könyvekkel kell jelentkezni: a jeruzsálemi biblia, P. Grelot két szentírási bevezetője, bibliai atlasz, a II. vatikáni zsinat végzései és egy modern imakönyv.) Az előadások arra valók, hogy a résztvevők „hallgassák“ Isten Szavát; ehhez szervesen fűződik saját csendes szemlélődésük és a kapottak megosztása közös megbeszéléseken. Isten szava ölt testet a liturgiában: a közös szentmisék fontos helyet foglalnak el a programban. Minthogy pedig az evangéliumi élet közösséget feltételez, a résztvevők 3-6 tagú kis közösségekben valósítják meg a testvéri életet, az ősegyház mintájára. Lakásról az iskola gondoskodik. Csak a legszükségesebb bútor van bennük, a takarítást és főzést sorjában végzik. Végül az iskola szolidaritásra akar nevelni korunk embereivel — minden emberrel, de főleg a szegényekkel, munkásokkal, szenvedőkkel.

„Egyetlen tantárgyunk van: Jézus Krisztus.“ Külön-külön dogmatika, morális, exegézis stb. helyett végigveszik a két Szövetség történetét és tényeit, mindig a testet öltött Igére vonatkoztatva. Ebben a dogmák éppúgy megtalálják helyüket, mint az egyháztörténet eseményei. Minthogy nem szakembereket, hanem mai hithirdetőket akarnak képezni, igyekeznek minden másodrendű kérdést mellőzni és a lényeges alapigazságokra szorítkozni. Hogy ezek emberileg is „sziklára épüljenek“, komolyan tanulmányozzák azt, amit „az értelem nagy megérzéseinek (intuitions)“ mondhatnánk a filozófia, antropológia, természettudományok területén. Mindezt persze mint „alkalmazott tudományt“, mindig a célkitűzésnek megfelelő mértékben. Közvetlen apostoli munka sincs biztosítva: ez az idő kifejezetten az Isten szavában való elmélyedés ideje testvéri közösségben.

Az ott töltött idő egyénenként változó, de általában egy vagy két kétéves kurzusra terjed ki, hetenként legalább 32 órával. Az első ciklus átfogó, a második elmélyítő jellegű. Kívánalmak a jelentkezővel szemben: készség a kölcsönös bizalomra, a komoly tanulmányoknak megfelelő értelmi nyitottság, igény a testvéri közösségre és a lelkiélet mindenek fölötti becsülése. A jelöltnek jól kell magát éreznie az életben és boldognak a saját életformájá83