Szolgálat 30. (1976)
Eszmék és események - Levelek a misszióból
ban, akár pap vagy szerzetes, akár világi. Az iskola nem kedélyi problémák és válságok vagy hivatáskeresés megoldására való. Az első negyedév végén kölcsönös megbeszélés tisztázza: megfelelnek-e egymásnak az iskola és a tanítvány célkitűzései. Mert a résztvevőket legszívesebben ezen a néven emlegetik, ugyanabban az értelemben, ahogyan a Biblia használja. Az „École de la fői“ szellemét még csak két aprósággal illusztráljuk. A gyakorlati útmutatások elején nem felejtik el lelkére kötni a jelentkezőnek: jegyváltásnál mondja meg, hogy a svájci Fribourgról van szó, nehogy a német Freiburgban kössön ki. A vége pedig ez: „örömmel várjuk." R. LEVELEK A MISSZIÓBÓL Don Bosco fiai, a szaieziánusok 1975-ben ünnepelték fennállásuk százéves jubileumát. Ez idő alatt 9000 misszionáriust adtak az Egyháznak. 1975-ben százan jelentkeztek a missziókba. A centenáriumi ünnepségekre a rendi vezetőség meghívta To- rinóba azokat a hithirdetőket, akik már több, mint 50 éve dolgoznak. Köztük volt a magyar Kirschner Antal atya is. A következőkben a vatikáni magyar rádióban adott interjúját közöljük. Villanyszerelő inas voltam Pesten 1911-ben. Reggelente az örökimádás templomba jártam ministrálni. Itt kaptam meg a szerzetesi hivatás kegyelmét. 1913-ban léptem be a szaléziekhez, Péliföld-Szentkereszten. Ez volt az első szalézi ház Magyar- országon. A teológiát Torinóban végeztem, a rend nemzetközi teológiai főiskoláján. A noviciátusban megkérdezték, ki akar misszióba menni. 1918-ban volt ez; én azonnal jelentkeztem. 1921-ben indultunk Macauba, négy szalézi klerikus. Genovában szálltunk hajóra. 45 napig tartott az út. Megérkezve nekiálltunk a nyelvtanulásnak, ismerkedtünk a kínaiakkal, játszottunk a gyerekekkel. Tőlük tanultam meg a tiszta kantoni kiejtést. Az 1925-ös szentévben visszatértem Olaszországba. Ekkor nyújtottam át a Szentatyának, XI. Piusnak a szalézi fiúárvaház növendékeinek első ajándékát: egy selyemre írott levelet, régi kínai pénzeket, rizsháncsra nyomott kínai képeket. Amikor bemutattak neki, a Szentatya mosolyogva megjegyezte: „Milyen érdekes! A neve német, olaszul beszél, magyar misszionárius és Kínát képviseli!“ Megkérdezte, mi áll abban a méteres kínai levélben? Azt feleltem: a kínai árva fiúk a Szentatya áldását kérik! Nemcsak hogy különleges apostoli áldását adta, hanem államtitkára által levélben is köszöntötte a kínai gyermekeket. Bizony mindez ötven éve történt! — Torinóban folytattam a teológiát, és 1928-ban Gamba torinói bíborosérsek szentelt pappá. Az első misémet Pesten mondtam el, az Örökimádás templomban. Két hónap múlva három más magyar szalézi kispappal indultam vissza Kínába. Egy évig Hong Kong- ban működtem, utána visszakerültem a macaui szalézi árvaházba. De itt is csak egy évig maradtam, mert áthelyeztek Nagy-Kínába, a kantoni tartomány északi részében fekvő Sziu-Csau misszióba. Ez egyike Kína legősibb misszióinak. Matteo Ricci alapította 1589-ben. Tizenhármán láttuk el egy kb. akkora terület lelkipásztori gondozását, mint Belgium. Ezt a területet a Szentszék 1918-ban bízta a szaléziekre. Nagy nehézséget jelentett a hagyományos kínai gyakorlat, az ősök tisztelete. Ezt az évezredes szokást a keresztséget felvevő kínaiaknak el kellett hagyniok. A vikariátus területén 4 millió kínaiból mindössze 5000 volt a katolikus. Mi szaléziek elsősorban a fiatalokkal foglalkoztunk, és itt igen jó eredményeket értünk el. Csak kevesen voltunk. Sokszor napokat kellett gyalogolni, hogy a hatalmas terpleten egy-egy kis keresztény közösséghez eljussunk. 1951-ben rendeltek vissza. A szalézi püspök 1952-ig maradt a posztján. Ekkor szűnt meg teljesen a misszió. Három kínai pap maradt csak a területen. Mivel már évtize84
