Szolgálat 30. (1976)
Eszmék és események - A fribourg-i „École de la Foi" (R.)
betege, akit 25 évvel ezelőtt az utcáról szedett föl: „a legbecsesebb jubileumi ajándékunk“ — írja egy nővér. A szentmise végén ujjongva csendült fel a Te Deum. A tudósítások szerint világszerte az öröm és az egyszerűség jegyében folyt az ünnepség. Rómában Poletti bíboros koncelebrált 60 pappal a lateráni bazilikában. „Éreztük — írja Sr. Frederick, Teréz anya helyettese —, mennyit várnak el tőlünk az Egyházban, és ettől nagyon átéltük kicsinységünket.“ Táborában (Tanzania, Afrika) szentségimádást tartottak, a kápolna egész nap zsúfolva volt gyerekekkel, felnőttekkel. Este a misén a prédikáció ennek a negyedszázadnak csodálatos történetéről szólt. A nép táncra perdült örömében, hogy a nővérek hozzájuk is elkerültek. A legibájosabb epizód talán a New York-i Szent Patrik székesegyházban történt. Cooke bíboros két püspökkel és másokkal misézett együtt. A tömegben volt egy ütődött apró emberke. Először „kisegítette" a homíliát tartó püspököt: ezekhez a szavaihoz: „Jézus szeret mindenkit és minden embert", hangosan hozzáfűzte: „közülünk“. Majd pediig csatlakozott a felajánlási körmenethez, amelyben két „szeretet misszionáriusa“ és két munkatárs vitte az oltárra az adományokat. Ekkor egyikük, egy pap, levette az elkészített kehelyről a manipu- lust, és a kezébe adta. (A papi öltözetnek ez a karon viselt darabja ma már általában nincs használatban, ünnepélyes főpapi misén a püspök a mise közben vette karjára.) így vonultak most már öten az oltárhoz, ő szépen átnyújtotta, amit rábíztak, és ünnepélyesen a helyére ment. így Isten családjának ez az egyik „legkisebb“ tagja stílusosan megkapta az őt megillető megbecsülést. Valaki azt mondta, hogy Miasszonyunk bohócára emlékeztette. Teréz anya így búcsúzott P. Gorrée-től (a francia munkatársak vezetője, a szemlélődő rendekkel való kapcsolatok irányítója), aki szintén részt vett a kalkuttai ünnepségeken: „Nagyon hangsúlyozza a szegények nagyságát és emberi méltóságát, és hogy micsoda öröm, ha segíthetünk nekik. Kitüntető jog a szegényeknek szolgálni.“ Majd így folytatta: „A távolban élők imái nélkül semmire sem mennénk itt. Imádkoztasson sokat értünk és azokért, akiket senki sem szeret.“ S. A FRIBOURG-I „ÉCOLE DE LA FOI“ 1969-ben alapította Jacques Loew domonkos atya és René Voillaume, a Foucauld-féle „kistestvérek“ általános főnöke. Az ismertető füzet a célkitűzéssel kezdődik: „Olyan férfiakat és nőket kiképezni, akik boldogok, hogy ma élnek és hirdethetik Jézus Krisztus misztériumát.“ A hit iskolája tehát egyben az öröm iskolája is. Aki iskolát mond, megismerésre gondol. De a megismerést itt bibliai értelemben kell venni, abban az egzisztenciális és tevékeny értelemben, ahogyan pl. Szent Pál beszél a fülippieknek Krisztus megismeréséről (3,8-10). 82
