Szolgálat 30. (1976)
Eszmék és események - Papi lelkiség (Schrek Mihály)
vetkező történetet: Egyházmegyéjét látogatva előre lovagolt, és kíséretét messze maga után hagyta. Egyszer csak hatalmas orkán keletkezett. A szél sivított, szakadt az eső, villámlott, a mennydörgéstől visszhangzottak a sziklaszakadékok. Az érsek átázva, fázva észrevett a domb lábánál egy barlangot, s ott keresett menedéket. A közelben egy fiú juhokat legeltetett. Az érsek nagyon megsajnálta a szegény fiúcskát künn az esőben és szélben. Hívta be maga mellé. „Nem szabad — válaszolta a fiú —, nekem a juhokat kell őriznem, mert farkasok vannak a vidéken.“ Erre Bertalan érsek éppen odaérkező kíséretéhez így szólt: „Nézzétek ezt a kis pásztort! Ti mindig azt állítjátok, hogy túl sokat fáradozom; valójában sokkal kevesebbet teszek, mint ez a fiúcska. Neki állatokra kell ügyelnie, és mennyi fáradságot és veszélyt vesz magára. Rám halhatatlan lelkek vannak bízva. Én kényelmes lehetnék ott, ahol emberek örök üdvösségéről van szó?“ Mennyi lélek panaszkodik, hogy a pásztor őt nem kereste, nem volt ideje számára! Idézem az osztrák költőnő, Christina Busta szép költeményét: „Das andere Schaf", Hajnal Gábor fordításában: „Más juhaim is vannak" (vő. Jn 10,16): Mikor találkoztunk, már nem tudom. Csak nagyon messziről cseng a fülembe, s akadt valaki, aki még fel is jegyezte, hogy így neveztél egyszer: „más juhom“. A jámbor juhok szerint rossz vagyok. De nem vesződött velem soha senki; jól megnyírtak — amivel törődtek, csak ennyi. Csak szűkös takarmány volt s rossz akol. Jóllakott őrzőeb tűznél hevert, a dús karámból lopott csak a farkas. Űk se kerestek, és el nem ragadtak, ha kóborolva kerestem füvet. Így örökre elmentem egy napon: idegen állatok közt gyenge juh magában, eltévedve, betegen, de még lábon álltam, s reméltem titkon, majd hívsz, pásztorom. Most már minden nyomot befútt a szél. „Megszegte szavát“ — szól a hó sziszegve. De haldokolva hallom nedves rejtekembe: odakint valaki jön, s lassan ideér! Kérdezzük meg magunkat: valóban szívügyem Isten és a lelkek ügye? A Jó Pásztor lelkülete van-e bennem, aki keresi az eltévedt, az elveszett bárányt is? Vagy csak azt teszem, ami okvetlenül szükséges? Ha az Úr az életünk középpontja, akkor bennünket is „sürget a szeretet", mint az apostolt. Sfchrek Mihály 78
