Szolgálat 30. (1976)
Eszmék és események - A csodálatos kenyérszaporítás (Weissmahr Béla)
A CSODÁLATOS KENYÉRSZAPORÍTÁS (Jn 6,1-14; Mk 6,30-44) 1) A helyzet Jézus tanítja az embereket. Későre jár már az idő. A tanítványok látják, hogy itt csinálni kellene valamit. Odamennek és szólnak neki: „A vidék elhagyatott, s már késő van. Küldd el őket, hadd menjenek szét a környék tanyáira és falvaiba ennivalót szerezni.“ Jézus válasza meglepő: „Ti adjatok nekik enni.“ Fülöp, úgy látszik, gyors fejszámoló volt. Máris megszólal: „Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindegyiknek egy falat is jusson.“ Emberileg lehetetlen a helyzet. Először is nincs 200 dénárunk, és ha lenne is, az sem lenne elég. Az értelmes következtetés csak az lehet: mégis csak el kell őket bocsátani. Jánosnál Jézus egyenesen megkérdezi Fülöptől: „Fionnan vegyünk kenyeret, hogy legyen mit enniök?“ Az evangélista hozzáteszi: „Ezt azért kérdezte, hogy próbára tegye őt, ő maga ugyanis tudta, mit fog cselekedni.“ Jézus felszólítja őket, hogy gondolkozzanak, tervezzenek, tevékenységre buzdít, — akkor is, ha végeredményben ő adja a megoldást! A pap — az egyház papi funkciójában együttműködők — helyzete: Adjatok ti nekik táplálékot — ennek a tömegnek, amely még azt sem tudja, hogy mire éhes! Lehetőségeink nevetségesen csekélyek, aránytalanok — a követelményekhez képest. Mégsem szabad elküldeni az embereket. 2) A fordulat András közbeszól. Tulajdonképpen értelmetlen közbeszólás, és ez eszébe is jut, mire az első felét kimondta: „Van itt egy fiú, akinek öt árpakenyere és két hala van; de mi ez eny- nyinek?“ De legalább ez van. Több, mint a semmi — de éppen csak hogy nem semmi. És mégis ez megváltoztatja a szituációt, ha odaadják az Úr Jézusnak. Jézus letelepíti az embereket, veszi az öt kenyeret és a két halat, hálát ad és átadja a tanítványoknak — felhasználva őket a végrehajtásban is —, hogy osszák szét. Kicsivel kell elkezdeni. Nem amiatt sírni, hogy kevés, amit tenni tudunk. El kell kezdeni. Minden nagy kezdeményezés kis kezdetből bontakozott ki. 3) A csoda — a jel. „Mindenki evett és jól is lakott. A maradék kenyérből és halból tizenkét kosarat tele szedtek.“ •» 79
