Szolgálat 30. (1976)
Tanulmányok - Kereszty Rókus: Isten szegényei (Szegénység a Szentírásban)
szabadság és általános földi jólét képeivel írják le, mindez csak következménye Jáhve új életre keltő, boldogító jelenlétének. Erre a jelenlétre vágynak a szegények. Hiszik, hogy maga Jáhve lesz osztályrészük: A megalázottak Jáhvéban találják örömüket és a szegények ujjongani fognak Izrael Szentjében. (Iz 29,19) II. Újszövetség. a) Máriában valósul meg legteljesebben Jáhve szegényeinek lelkisége. Benne összpontosul és gyűl lángra a maradék Izrael Isten ígéreteire való vágyakozása. Egész élete várakozás arra, hogy Isten felkarolja Izraelt (Lk 1,54). Izrael megvetette a gyermektelenül maradt szüzet. Egy asszony számára a legnagyobb megaláztatás: gyermek nélkül maradni. A meddő asz- szony elveszti a reményt, hogy utódaiban meglátja a Messiást. Mária semmi mást nem akar, mint „egyszerű cselédeként szolgálni az Urat (Lk 1,47). Szeme Ura tekintetén csügg teljes odaadással (123. Zsolt). Ezért vállalja önként a szüzességet is, mert úgy érzi, Isten ezt a teljes szegénységet, élete meddőségének elfogadását kéri tőle (Lk 1,34). Megsejti, hogy a messiási üdvösség nem jöhet emberi erőből, férfi és nő szerelmes önátadásából. Egész lénye olyan tisztasággal éhezi Isten irgalmas szeretetét, hogy Istent magát vonzza méhébe. így lesz Máriában Izrael szegény nemzedéke termékeny, így hallgatja meg benne Isten minden szegényei imáját. Lukács a Sión leányának, Izrael maradékának szóló jóhírt Máriában látja beteljesedni: Dalolj Sión leánya, zengj éneket, Izrael! örülj és ujjongj egész szívedből Jeruzsálem leánya! . . . Ne félj, Sión! Ne lankadjon kezed! Benned van az Úr, a te Istened, az erős Szabadító! örül majd neked nagy örömmel, újjáéleszt szeretetével . . . (Szof 3,14.1 &-17) b) A megtestesülésben Isten nemcsak meghallgatja Izrael szegényeinek könyörgését, hanem érettünk önmaga szegénnyé lesz. A megtestesülést nem szabad úgy elképzelnünk, hogy az Isten Fia csak külsőleg hasonul hozzánk, istenségének gazdag ragyogását elfedi a mi szegénységünk álruhájával. Szent Pál világosan állítja, hogy a megtestesülésben és kereszthalálban az Atyával egyenlő Krisztus valóban kifosztotta önmagát, valóban szegény lett (Fii 2,5-8; 2Kor 8,9). Nyilván Krisztus nem veszíthette el istenségét a megtestesülés következtében. De éppen azért tud ilyen tökéletesen szegény lenni, azért tudja nemcsak javait, hanem önmagát is teljesen kiosztani, mert Isten Bár gazdag volt, értetek szegénnyé lett, hogy szegénysége révén meggazdagodjatok (2Kor 8,9). •> 25
