Szolgálat 30. (1976)

Tanulmányok - Kereszty Rókus: Isten szegényei (Szegénység a Szentírásban)

Jézus azért vállalja az embervolt szegénységét, az anyagi szegénység különböző formáit, az engedelmes szolga hivatását a kereszten való teljes kiüresedésig, hogy bennünket isteni élete teljes gazdagságával megajándékozzon. Az Isten érettünk való szegénnyé válásában nemcsak a Fiú, hanem az Atya és a Szentlélek Is részt vesz a maga módján. Az Atya odaadja nekünk Fiát (Jn 3,16; Rém 8,32), a Fiú átadja nekünk önmagát (Gál 2,20; Ef 5,2), s ez a teljes önátadás a Szentiélekben lesz igazán a miénk (Rém 5,5).

c) Mivel Isten Krisztusban egész gazdagságát kiosztotta közöttünk, a szegénység új értelmet nyer az Újszövetségben, Jáhve szegényei most már nem a jövő Ország várakozásában élnek. Jézus boldognak hirdeti meg őket, mert itt és most övék lett az Ország (Lk 6,20, Mt 5,3). Isten Országa jelenlevő valóság Jézusban. Mindaz, aki követi őt, rejtett kincset talált, drágagyöngyöt, amelyért érdemes mindent elhagyni.

Jézus nem hív mindenkit arra, hogy vagyonáról ténylegesen, teljes egészében lemondjon. De mindenkit hív a lelki szegénység boldogságára. Senki sem lehet Krisztus követője a szegény ember lelkülete nélkül. Ez nemcsak az anyagi javakkal szemben jelent szabadságot, készséget arra, hogy Isten akaratából bármikor lemondjunk róluk. Minden kereszténynek azt a lelkületet kell elsajátítania, mely Krisztus Jézusban volt, aki klüresitette önmagát (Fii 2,5-7). Ez a lelkűiét Istenért és a felebarátért mindenről kész lemondani, amint Jézus is lemondott isteni létmódjáról és gazdagságáról.

A lelki szegény nem bízik saját lelki gazdagságában sem. Nem saját jótettei és érdemei miatt reméli az üdvösséget. Tudja, hogy minden jó benne és cselekedeteiben Isten ingyen ajándéka. Ezért egyre inkább Isten jóságában bízik. Nem szűnik meg harcolni azért, hogy Isten akaratát mindenben teljesíthesse. Latba veti minden erejét, de saját szeretetre való képtelenségének a bizonyossága napról napra erősödik benne. Ez a fölismerés azonban nem keseríti el, inkább egyre merészebb bizalommal tölti el Isten nagylelkűsége iránt. Tudja, hogy a bizakodó hit mindent elér Istennél, isten felruházza „a gyermek"-et, a lelki szegényt saját jóságával, elhalmozza ajándékaival, hogy egyre inkább az Atya szeretetével szerethessen.

A Jézus önkiüresítésében való részesedés másik pólusa az embertársakhoz való kapcsolat. Jézus feladta „rang“-ját, mindazt, ami elválasztotta tőlünk. Teljes közösséget vállalt mindannyiunkkal, elsősorban a szenvedő, üldözött szegénnyel. Az Újszövetségben Isten nemcsak a szegények jogainak védelmezője, hanem azonosítja magát minden szegénnyel. Ezért mindaz, aki Jézus lelkületében részesedik, közösséget vállal minden szenvedővel. Tudja, hogy őket szolgálva magát Jézust szolgálja (Mt 25,31-46).

A lelki szegénység nem lehet őszinte belső magatartás, ha nem nyilvánul meg tettekben. A gazdag keresztényt csak akkor fogadják be az örök hajlékokba, ha vagyonát jócselekedetekre használja (Lk 16,9-11).

26