Szolgálat 30. (1976)

Tanulmányok - Kereszty Rókus: Isten szegényei (Szegénység a Szentírásban)

napra Jáhve kegyéből éljen, Jáhve kezéből várja mindennapi kenyerét és italát.

Bár a vándorlás végpontja földi ország, mégis az egyiptomi kivonulás élménye ugyanúgy, mint Ábrahám meghívása előkészíti az evangéliumi szegénység megértését: Isten már itt is megkívánja, hogy szavára a meghívott mindenről lemondjon, hogy életét is Isten kezébe tegye le. így Isten szabadon vezetheti az Ö útján az ő Országába; saját szerzeményei helyett az ö javaival töltheti el.

Kánaán földjén Jáhve jólétet, szabadságot ígér népének Dávid és Salamon uralkodása alatt. A föltétel azonban, hogy megtartják szövetségét: elismerik Jáhvét, mint gazdagságuk, nemzeti függetlenségük forrását; megvédik az árvát és özvegyet, tiszteletben tartják a szegények jogait. Ezek érdekeit Jáhve egészen különös módon a szívén viseli. Izrael királyainak és gazdagjainak nagyrésze azonban megszegi a szövetséget. Elnyomják Jáhve védenceit, a szegényeket, a szegényparasztoktól még meglévő földjüket is elveszik. Növekvő vagyonukat saját hatalmuknak tulajdonítják. S gazdag és szegény egyaránt elfelejtkezik a Jáhve iránti hűségről: idegen isteneknek, a föld termékenységét biztosító Báloknak áldoznak.

A próféták hiába hirdetik meg Jáhve növekvő haragját. A nép nem hallgat szavukra. Isten előbb az északi, majd a déli királyságot pusztítja el. Az ellenség kifosztja az országot, népét, elsősorban gazdagjait kardélre hányja, vagy rabságba hurcolja. Mikor a nemzet jövőjéről mindenki lemondott, a próféták meghozzák Jáhve vigasztaló üzenetét:

Azon a napon

nem kell majd szégyenkezned

a tetteid miatt,

amelyeket ellenem elkövettél.

Mert akkor majd eltávolítóm körödből a gőgösöket és hivalkodókat.

Nem fogsz többé kérkedni szent hegyemen.

Nem hagyok meg belőled,

csak egy megfogyott, megtört népet,

amely az Úr nevében reménykedik:

Izrael maradékát (Szof 3,11-12).

Izrael tehát nem fog egészen megsemmisülni: Jáhve megment egy szegény maradékot önmaga számára. Ebben a korban lesz világossá, hogy Jáhve csak a „szegény*-t, az ö szegényeit üdvözíti. A „Jáhve szegényei“ („Ana- wim Jahve“) kifejezés nem egyszerűen anyagiakban szúkölködőkre vonatkozik. Azokat a megalázott, elnyomott, vagy szenvedő zsidókat jelenti, akik reményüket Jáhvéba vetik. Mindazok szegények, akik „megremegnek“ Jáhve szavára. Minél reménytelenebb a helyzetük, bizalmuk annál merészebb. Tudják, hogy Jáhve meghallgatja a szegény kiáltását. Reményük, könyörgésük tárgya a messiási ország eljövetele. Bár a messiási kort a béke, bő termés,

24