Szolgálat 29. (1976)
Könyvszemle - Adriányi Gábor: Az egyháztörténet kézikönyve (Bogyay T.)
születésének lényegében biblikus, nem pedig mitologikus alapja van. Érdekes bizonyítéka arra, hogy József nem volt Jézus apja test szerint: az Úr csak Istent szólítja atyjának, „abba“-nak (apuskának). Ezzel a szülői szeretet ellen vétett volna, ha fiúi viszonya nem kizárólagosan a mennyei Atyához fűzi, hanem a názáreti ácshoz is. ö, aki annyira hangsúlyozta a tízparancsolatot, ezt nem tehette volna meg. .Szállá alá poklokra, harmadnapon halottaiból föltámada“. Az alászállás, a felmenés a régi világkép elemei. De azért — mondja Scheffczyk — a mai ember is megérti, hogy itt képekről van szó. A tények maradnak: Krisztus halálával legyőzte a bűn legrejtettebb területét, „a pokol kapuit“, üdvössége kiterjed élőkre és holtakra, áthatja az egész emberi történelmet. Feltámadásának két dimenziója van: az Istenember halálával teljességében az el nem múló isteni életbe kapcsolódott be, ugyanakkor, amikor tanítványai megingathatatlanul állítják, hogy látták, tapasztalták a Fel- támadottat. Jézus feltámadása fölébe emelkedik a történelmi kategóriáknak, egyszersmind azonban az emberi történelem fordulópontja. Nem .egy halott jött vissza*, azt sem elég mondani, hogy .a feltámadás egyenlő Krisztus halálának üdvözítő erejével", vagy „Krisztus ügye a halállal nem ért véget.“ A tanítványok nehezen találják meg ennek a ténynek a kellő kifejezést. Ez azonban nem jogosít fel arra, hogy a hit tartalmát összezsugorítsuk, még az exegétikai kritikára való hivatkozással sem. Az Egyházra vonatkozó hit hasonló az Istenbe vetett hithez. Az Egyház — mondja Semmelroth — hitünk tárgya és indítéka. Nem emelünk-e így fel egy emberi közösséget Isten magasságára? — A megoldást abban találja, hogy az Egyház „titokteljes mélységében Isten van jelen“ (124). Ezért hihetek benne. Isten és az Egyház viszonyát Semmelroth fejtegetése alapján az „analógia participationis“-szal lehetne a legjobban érzékeltetni, jóllehet ö ezt a kifejezést nem használja. Az Egyház szent és egyetemes (katolikus), mivel Krisztus Lelke élteti. A „bűnök bocsánatát“ Istennek Krisztusban irántunk megnyilvánuló szeretete adja. Auer professzor idevonatkozó tanulmánya a legvitathatóbb a sorozatban. Van hely, ahol egyetlen magántanári dolgozatra alapozza véleményét (145). A kötet többi szerzője: K. Lehmann. K. Forster, O. Lechner bencés apát. K. Rahner és U. Horst. Mindannyian a német nyelvterület teológusainak élgárdájához tartoznak. Az utolsó közlemény: „Sok titok és egy hit“, azt kutatja mi is fonja egybe az egész Hiszekegyet. „Krisztus az Atya Kinyilatkoztatottja és az Atya kinyilatkoztatása" — mondja Biser. 0 minden hittitok alapja, útbaigazítója, éltetője. Benne éljük meg az ember igazi értékét. „És az Ige testté lett, és miköztünk lakozott.“ Benkő Antal Adriányi Gábor: Az egyháztörténet kézikönyve. Aurora könyvek, München 1975 . 286 o. (Dissertationes Hungaricae ex história Ecclesiae IV.) „Docendo discimus* — mondja a latin közmondás. Érthető tehát, hogy a szerző mint oktató egyháztörténész szükségét érezte számba venni szaktudománya mai állását nemcsak a tanítványok, hanem saját okulására is. Mintákban nem volt hiány, lelkiismeretesen fel is sorolja őket előszavában. Megemlíti azt is, hogy milyen oroblémát jelentett neki a válogatás. Valóban rendkívül nehéz feladat egy ilyen óriási tudományág lényeges tudnivalóit egyetlen könnyen kezelhető kötetbe foglalni. Adriányi a legegyszerűbb bevált sémát választotta. Anyagát úgy tagolta számos kis részletre, hogy már a tartalomjegyzék világos áttekintést nyújt. A kis részletszakaszok a belső összefüggés alapján alkotnak fejezeteket. A fejezetek élén a szakaszoknak megfelelően tagolva találjuk a bibliográfiát, amelyből az olvasó idegen nyelvismeretei szerint válogathat. Maga a főszöveg egyháztörténet dióhéjban. A szűk keretben a vitás kérdésekre természetesen csak utalni lehet. Adriányi a Bevezetésben hangsúlyozza, hogy az egyháztörténelem az isteni kinyilatkoztatásból veszi tárgyának, az egyháznak a meghatározását, ezért teológiai tudomány, de a tényeket a történettudomány tárgyilagosságával ke(l feltárnia. A szerző hű is marad ehhez, sehol sem szépít. Az olvasó a földi küzdő egyház vezetőinek sok 90
