Szolgálat 29. (1976)
Könyvszemle - F. Böckie: A morálteológia alapfogalmai (Eke B. A.)
gyengesége, hibája, bűne láttán döbben rá arra, hogy emberi intézmény ezekbe már régen belepusztult volna. A szellemi áramlatok, teológiai kérdések ismertetése általában igen világos. Bizonytalanabb a szerző, aki az újkor szakembere, a középkorban, ahol az egyházivallási és világi szféra gyakran egészen összefolyik. Több részlet helyesbítésre szorul. Például Aachen nem a császári, hanem a német királyi koronázások színhelye volt (104). A „renovatio imperii Romanorum" (113) III. Ottó programja volt, nem I. Ottóé. III. Ottó valódi koncepciója sajnos elsikkad, a bibliográfiából is hiányzik az egyik legjobb, történetesen magyar nyelvű idevágó tanulmány (Deér József, Századok 1944). Az anyag rostálása helyenként a magyar dolgok rovására történt. II. Endre keresztes hadjárata és a szerzetesrendek közt a pálosok feltétlenül említést érdemeltek volna. Külföldön működő szakembernek természetesen nehézségei lehetnek a magyar terminológiával. A diplomatika nem okirat-, hanem oklevéltan, .felirattan" epigráfia és nem paleográfia, ez utóbbit nem is szokták lefordítani (17). Királyi regáliák helyett regálék a helyes, mert a regáliáknak speciális jelentésük van (115). Sajnos elég gyakoriak a tévesen írt nevek, pl. több ízben Nikodémia Nikomédia helyett, Antonius Pius Antoninus helyett. Ezeket és hasonló hibákat el lehet kerülni, illetve meg lehet előzni, ha a nyomda számára legépelt kéziratot mégegyszer alaposan lektorálják. Egy újabb kiadás esetén ezt nem lenne szabad elmulasztani. A nyomdai korrektúra hagyta bent a 114. oldalon a III. Ottó és II. Henrik körüli zűrzavart és a 218. oldalon, II. Józsefnél 1780-at 1790 helyett. Elismerésre méltó általában az idegen könyvcímek szabatos írása. A könyv nyomdai kiállítása ízléses, mondhatnánk angolosan elegáns, mint a sorozat többi köteteinél is. Egyáltalában örvendetes, hogy a Dissertatlones, amelyet Adriányi Gábor indított el és tart fenn, két év alatt már a negyedik kötettel lép a közönség elé. „Az egyháztörténet kézikönyve" a sorozat életrevalóságának is bizonyítéka. Bogyay Tamás F. Böckle: A morálteológia alapfogalmai. Opus Mystic! Corporis Verlag, Bécs 1975 , 95 o. Nagy hiányát érezzük manapság időszerű erkölcstani tanulmányoknak, örömmel vesszük tehát kézbe a bonni egyetem ismert morálisprofesszorának, Franz Böcklének magyarra fordított művét, amely főiskolai szinten tárgyalja az erkölcstan alapszempontjait. „A keresztény lelkiismeret és nevelése" alcím pedig mutatja, mit óhajt elérni a szerző munkájával. Az ember Isten képmása a teremtés és a megváltás alapján, e címen részesedik a vele való életközösségben, s ez készteti arra is, hogy hozzá méltó életet éljen. Aki Krisztussal él, az 6 szabadságából merít erőt a krisztusi életformára. Az első rész inkább biblikus teológiára épül, a második: „Az erkölcsiség lényege és forrása", elsősorban bölcseleti elemeket tartalmaz. Szent Tamás mellett Metz és Rahner elgondolásai irányítják az írót az „actus humánus* és az „actus morális" fogalmainak fejtegetésében. Bár az ember méltóságát a „személyiség" jellege adja meg — ezáltal fejezzük ki, hogy önmagával rendelkezhet —, nem felejtkezhetünk meq arról sem, hogy „természet* is, ami a „lélekkel átitatott, valamint a környező világ kapcsolataiba, megkötöttségeibe ágyazott testi mivoltot" (30) jelenti. „Világ" ilven értelemben mindaz, ami nem személyi öntudat: környezet, karakterológiai adottságok, betegségek és más személyek befolyása (39). így a szerző előkészíti a bűn helyes megértését, amiről a negyedik részben tárgyal, itt rámutat, hogy a bűn nemcsak „személyes ügy": „a személyben a bűn, mivel az ember természet is, olyan állapotot teremt, amely kaput nyit a további bűnök számára ... az emberiség történelmében . . . olyan klímát teremt . . . amelyik az egész emberiség nyomorú- sáqát eredményezi“ (81). — „Az erkölcsiség normáidról tárgyalva felmerül a természettörvény kérdése. Mennyiben beszélhetünk erről? Annyiban, hogy az ember 91
