Szolgálat 29. (1976)
Tanulmányok - Németh József: Egy teljesebb emberi élet struktúrái
dolgozik bennünk. (Vő. Mt 12,46-50.) A szeretetnek azonban van egy tragikus oldala: egoizmusunkkal, amely sohasem tűnik el egészen, be vagyunk falazva önmagunkba. Véges emberi természetünk miatt „egyéninek maradunk, képtelenek mindent odaadni, önmagunkat maradéktalanul a másikkal közölni, vele eggyé lenni. Legnemesebb emberi vágyunk olyan szeretetre irányul, amely csak az isteni boldogságban lehetséges: a személyek különbsége minden távolság nélkül; teljes egység abszorpció nélkül; egyetlen hang, amely két húron pendül; „én“ és „te“, de „enyém“ és „tied" nélkül. Mert minden, ami téged s engem ér, egymáshoz forraszt, mint vonó hegyén a dallam két húrból egy hangon ébred. Mily hangszernek lettünk feszülő húrja? S milyen zenésznek játszik rajtunk ujja? Ó édes ének. (R. M. Rilke) Krisztus követője tudja, hogy ehhez az egységhez hosszú út vezet. Ezen az úton Jézus keresztfán kilehelt Szentlelke irányít és ösztönöz (Mk 15,37). Ezt a Lelket kapta meg Krisztus meghívottjainak társasága, az egyház (ek- kléziia). Ez a Lélek vezette a Fiút a földre (Lk 1,35). Ez vezette be Jézust küldetésébe és a magányba (Mk 1,10-13). Ő fogja bevezetni Krisztus követőit minden igazságba (Jn 16,12-15). Csodálkozhatunk tehát azon, hogy szeretetünk ereje a kereszten mint egy transzformátoron át fog lüktetni a beteljesedés felé? Az idő rövid. Ezért, akinek felesége van, éljen úgy, mintha nem volna (tisztaság); aki sír, mintha nem sírna; aki örvend, mintha nem örvendene; aki vásárol, mintha meg sem tartaná (szegénység); s aki érintkezik a világgal, mintha nem érintkeznék vele (engedelmesség)“ (1Kor 7,29). Szent Pál azt akarja mondani, hogy a szegénység és a javak megosztása, a szolgálat és az engedelmesség, de általában az emberi önátadásnak minden formája is csak akkor vezet be és csak akkor visz el egy teljesebb emberi életre, ha a szeretet ennek az erővonalnak a mozgatója. Ez az igazság áll minden életformára: az önmagát fogadalmakkal kötőre éppúgy, mint a világban élőre. Mert: a felelősség szeretet nélkül kíméletlenné, a jog szeretet nélkül keményszívűvé, az igazságosság szeretet nélkül kritikussá, a kötelességteljesítés szeretet nélkül unottá, a nevelés szeretet nélkül makrancossá, a szívesség szeretet nélkül álarcoskodóvá, az okosság szeretet nélkül ravasszá, a rendérzék szeretet nélkül kicsinyessé, a szaktudás szeretet nélkül rátartivá, a becsület szeretet nélkül gőgössé, a vagyon szeretet nélkül fösvénnyé, a hit szeretet nélkül fanatikussá tesz. 37
