Szolgálat 29. (1976)
Tanulmányok - Lelóczky Gyula: A dolgos ember imája
egy, s a maga egységében Istené. Az egész nap folyamán Krisztuséi vagyunk, s Ö a miénk, egyszer imában, később cselekvésben. Egyszerűen nem hagyhatjuk el Öt, s Ö sem minket, mert mi vagyunk ö. Meg kell tanulnunk „imádkozni“ aktív életünket és cselekvőnek lenni a szemlélődésben. 5. Milyen legyen a dolgos ember imája? Gyakorlatibb jellegű vizsgálódásainknak irányt mutathat egy előzetes megjegyzés. Az imához időre van szükség. Időt kell teremtenünk imádkozásra: ez az a pont, ahol „erőszakosnak“ kell lennünk a mennyek országáért (vő. Mt 11,12). Igazat kell adnunk Evelynek: „Isten értékskálánkon ugyanazt a helyet foglalja el, mint amit napirendünkben. Ha nincs időnk imára, nincs igazi hitünk Istenben. Időt kell adnunk Istennek, hogy beszéljen, s magunknak, hogy hallgassuk Öt. Idő kell ahhoz, hogy lelkünk dzsungeljében Isten lassanként valóságosnak lássék, ott élni kezdjen, gyengéd, bölcs, hatalmas, tevékeny lehessen, — hogy Isten Isten legyen. ... Túl sokat kell az imának elvégeznie lelkűnkben ahhoz, hogy azt gyorsan megtegye. Isten vár, amíg lassanként készek leszünk, képesek leszünk befogadni Öt. Mert nem ahhoz akar ö kegyelmet adni, hogy meglegyünk Nélküle: egész magát akarja nekünk ajándékozni.“ Azaz le kell vonnunk azt a negatív következtetést, hogy a rövidség nem lehet imánk jellemző tulajdonsága. Pozitív Irányú keresésünket megkönnyíti, ha külön keressük a különböző fajta imádságok jellemzőit. Háromféle imát kell megkülönböztetnünk: a pihenő napok imáját, a munkanapok Imáját és imát munka közben. a) A pihenő napok Imája Mint említettük, időre van szükség ahhoz, hogy imádkozzunk, hogy önmagunk mélységeibe behatoljunk, hogy a Lélek működni kezdhessen bennünk. A tapasztalat szerint azonban a modern élet ritmusa szinte kizárja, hogy munkás napjainkba beleillesszük mindazt, amit általában a hit elmélyítése eszközeinek tartanak. Nemcsak időnk ninosen elegendő, de az idegfeszültség, kimerültség, szétszórtság következtében az átmenet is a tevékenységből az összeszedett imába sokkal nehezebb, lassúbb folyamat ma, mint régen volt. Azzal egyidejűleg viszont, hogy komplex világunkban a munkanap fokozottabb erőkifejtést, figyelmet kíván az egyéntől, s a legtöbb esetben a munkahely távolsága miatt időt rabló, fárasztó utazást is magában foglal, a hétvégi pihenő ideje meghosszabbodott, a „szabad szombat“ intézménye egyre általánosabb gyakorlat lesz minden fejlettebb országban. így, a megváltozott körülményekhez alkalmazkodva, imaéletünk napi ritmusáról át kell térnünk a hetenkéntire, és a hétvégén találnunk nyugodtabb időt az imára. Főformája ennek a pihenőnapon végzett imának az egyéni imádkozás. Meg kell tanulnunk hosszabb időt, néhány órát, esetenként egy-egy félnapot is Isten közelében, nyugodt elmélkedő olvasással és más imádságos programmal 12
