Szolgálat 28. (1975)

Halottaink - Mátrai György Guidó OSB (Confrater)

Nemcsak rendi feladatkörnek, hanem élethivatásnak tekintette a nevelést. Ezért 1946-ban a budapesti tudományegyetemen pedagógiából doktorátust szerzett, és különböző tudományos intézetekben mélyítette el tudását. Nagy figyelmet szentelt a fejlődéslélektan és neveléslélektan kérdéseinek, ezeket fontos alapvetésnek tartotta a pedagógus számára. így érthető, hogy tanítványainak szülei is sokszor fordultak hozzá nevelési kérdésekkel.

Ilyen felkészültséggel került a pannonhalmi főiskolára tanárnak 1949-ben. Lélektan és pedagógia mellett egyes filozófiai tárgyakat is tanított (logika, kozmológia). Bár részletesen kidolgozott jegyzeteket is készített, órái a szó nemes értelmében vett előadások voltak. Mindig szem előtt tartotta, hogy hallgatói tanárok lesznek, ezért a nevelői-oktatói magatartás elveinek, gyakorlatának megalapozására minden tárgy keretében törekedett. Jegyzetei közül a Pedagógia érdemli meg elsősorban, hogy szakszerűen feldolgozzák és méltassák. A XIX-XX. századi neveléstanban alapvető Otto Willmann szellemében építi fel rendszerét. Részletesen kidolgozott művelődéselméletet nyújt, ebben figyelembe veszi a tudományok legújabb fejlődését is. Nyugodtan állíthatjuk, hogy kimagasló művet alkotott ezzel az 1953-ban elkészült jegyzetével.

1958 szeptemberében Balatonfüredre kerül mint a fürdőkápolna lelkésze. Teljes lélekkel végezte ezt a munkát, szentbeszédei az igényes hivő számára is gazdag anyagot nyújtottak.

1964-ben egészségi állapota miatt nyugdíjazását kérte, ettől kezdve Budapesten tartózkodott családi körben. Szellemi frisseségét élete végéig megőrizte, érdeklődött a legújabb tudományos elméletek, eredmények után. Ezt tanúsítják a Vigíliában megjelent cikkei. Az utolsó („Tudnak-e a gépek gondolkodni?“) ezzel a mondattal fejeződik be: „A lélektani elemzések és az automata rendszerek elméletének fejlődése alapján biztosra vehetjük, hogy egy lépéssel közelebb jutunk a legnagyobb rejtélynek, az emberi léleknek megismeréséhez.“

Személyes, két és fél évtizedes tapasztalatom alapján mondhatom: magam és sokan mások meg vagyunk győződve arról, hogy egy komoly szerzetespapi élet után az örökkévalóságban megnyíltak előtte a léleknek emberileg felfogható titkai.

Temetését Budapesten magam végeztem, a koncelebrált gyászmisét 17 rendtárssal együtt mutattam be aznap. A piaristák kápolnája és folyosója zsúfolásig megtelt a kegyeletüket lerovó tanítványokkal.

Dr. Szennay András

MÁTRAI GYÖRGY GUIDÓ OSB (1888— 1975)

Rendtársunk Győr-Szentivánban született 1888.ápr.21-én, érettségi után öltözött be 1907.aug.6-án, pappá szentelték 1912.jún.29-én.

Matematikából és fizikából szerzett tanári oklevelet. Rendi működését Pápán kezdte meg mint gimnáziumi tanár 1912-ben. Hogy milyen szellemben végezte tanári-nevelő munkáját, arra jó forrás a pápai gimnázium 1913/14.évi értesítőjében megjelent 60 oldalas értekezése: A cserkészet és az iskola. Részletesen elemzi a korviszonyokat, az ifjúság helyzetét, és erősen hangsúlyozza az ifjúsággal való önzetlen, áldozatos törődés fontosságát. Érdemes megemlíteni, hogy Pápán 1914-16 között elnöke volt a Keresztény Munkásnő Egyletnek.

1916-ban Tényöre került plébánosnak, és ettől kezdve — a Kőszegen töltött két tanári évet (1928-30) nem számítva — mindig lelkipásztorként működött. Bakonybél, Lázi, majd 1930-tól egészen nyugalomba vonulásáig, 1953-ig Tárkány voltak állomáshelyei.

Minden munkahelyén gondosan vezette a história domus-t, tevékenységének pontos adatait onnam meríthetjük. A lelkek szolgálata mellett mindenütt gondja „Isten házának ékessége“. Láziban misszió tartásával kezdi működését, majd a templomot renováltatja, három új harangot szerez be. Tárkányban ő vezeti be az októberi szent92