Szolgálat 28. (1975)
Könyvszemle - J. Loew: Beszélgetések (Puskely M.)
tévesztettek sorsának leírásánál) elénk tárja a Szentírás tanítását. Ez a biztos alap. Kiemeli az Újszövetségben kinyilvánított üdvrend teljességét az ószövetségi könyvek tapogatózásával szemben az örök életre, a test feltámadására vonatkozóan. Antropológiája a mai teológusok nagy többségének felfogását tükrözi. A halhatatlanság magyarázatánál nem a test és lélek különbözőségének fontosságát hangsúlyozza a görög filozófia alapján állva, hanem az emberi személyiség egységét. Ehhez pedig a „testiség“ épp úgy lényegesen hozzátartozik, mint a „szellemiség“ (52). így érthető a megállapítás: „...antropológiai szempontok miatt a léleknek az anyagvilághoz, illetőleg a testhez való kötöttségét a halál után is jobban fenn kell tartanunk. A liturgiában is általános lett a lélek üdvösségének az emlegetése, s ez azt a benyomást keltette, mintha az ember üdvösségét túlságosan spiritualizálnánk, és a testnek csak mellékes vagy járulékos szerepet tulajdonítanánk benne. Nem vitás, hogy a lélek .elválása' és az idők végén a testtel való újraegyesülése olyan misztérium, amelyet nem tudunk időbeli fogalmainkkal követni, azért a teológia nem is adhat kielégítő magyarázatot róla, sőt még csak nem is szemléltetheti kellőleg. A testnek az üdvösségben való szerepét azonban hangoztatnunk kell, különben nem maradunk hűek sem az ember igazi mivoltához, sem a kinyilatkoztatás adataihoz" (74). A mai teológia nem úgy akar beszélni Istenről, az 6 adományairól, mint egyszerű „tárgyakról", „dolgokról“. Hitből fakadó személyes kapcsolatot törekszik teremteni ill. elmélyíteni az Isten és az ember között. A szerző is hangsúlyozza ezt a felfogást. Gyakran utal arra, hogy az „örök élet“ már itt a földön megnyilvánul a lelkűnkben. „A szentírásnak tehát megvan az üzenete a halandó ember számára: ismerlek, szeretettel fordultam feléd, az enyém vagy. Valakit szeretni annyi, mint kiemelni az elszigeteltségből, a magányból ... A kinyilatkoztatásban, Krisztus halálában és feltámadásában a mindenható Isten, az élet ura adta tudtunkra, hogy nem nézi közömbösen sorsunkat. Nem általánosságban mutatja meg jóindulatát, hanem úgy tart számon, mint atya a gyermekeit" (162). A reményből való élet így növekszik bennünk. Benkő Antal Jacques Loew: Beszélgetések. OMC Bécs, 1975. 143 o. Fordította Somogyi B. Gerő és Jáky Ilona. Az Opus Mystici Corporis kiadó folytatja „A dialógus jegyében" c. sorozatát. Most a korszerű evangelizálás egy kimagasló képviselőjének műveiből adott ki értékes összeállítást. Jacques Loew az új utakra lépő francia kereszténység egyik legmarkánsabb képviselője, munkáspap, majd munkáslelkipásztor. Jelenleg a svájci Fribourg- ban vezeti az általa alapított „École de Fői“ intézményt, a Hit Iskoláját, amelyben mintegy másfélszáz férfi és nő készül a modern kor evangelizálására. 1970-ben ő tartotta a Vatikán évi lelkigyarkorlatát. (Ezek a könyvben is kiadott elmélkedések fa- melyeket lapunk is ismertetett), hamarosan magyarul is napvilágot látnak ugyancsak az OMC kiadásában.) A „Beszélgetések" c. összeállítás három írását tartalmazza. Az első: „Kerestelek az éjszakában“, azokból a beszélgetésekből hoz részleteket, amelyeket nem hivő testvéreivel folytatott. „Ki vagy Te, Istenem?“ — teszi fel a kérdést maga is a keresőkkel. Isten — válaszolja — az egészen Más és a hozzánk egészen Közelálló, aki csak egyet kér: hogy befogadjuk. De ki az az ember — folytatja a kérdezést Loew —, aki képes Isten befogadására? A kérdés alkalmat ad arra, hogy elmondja saját kereséseinek, megtérésének történetét, és hogy elismerje: az ember egyetlen értelmes és logikus magatartása Istennel szemben az alázat. Ennek a hallgató alázatnak atmoszférájában születik meg a párbeszéd Isten és az ember között: az ember imádkozik. — A további kérdések természetszerűen Jézus alakja köré összpontosulnak. Loew a szenvedélyes szeretet színeivel rajzolja meg annak az Embernek arcvonásait, aki a hitetlenség, a közömbösség áradatában is isteni Szívvel keres és szeret mindnyájunkat. • A kis kötet második része, „Ha ismernétek Isten ajándékát“, a szerző televíziós konferenciáinak megörökítése. Előadásait elsősorban azoknak szánja, akik keresztények 86
