Szolgálat 28. (1975)
Könyvszemle - Éva Petrik: Gyermekeimmel (Puskely M.) - Teológiai kiskönyvtár (Békési I.)
ugyan, de életükben nem sok helyet hagynak Istennek, Krisztusnak. Vallásosnak lenni annyit jelent, mondja Loew, mint keresni Istent, mint Isten barátjának lenni, mint elfogadni, hogy Isten: a totális szeretet. Belekapcsolódni Isten szeretet-életébe: ime ez a keresztény boldogsága, a halhatatlan, a kifogyhatatlan élet csírája. — A kötetet J. Loew személyes hangú vallomása zárja le: boldog, mert megismerhette Krisztust és boldog, mert napról napra jobban szeretheti felebarátait. A szerény terjedelmű könyv a modern evangelizálás szép tanúságtételét tartalmazza. Éva Petrik: Gyermekeimmel. Indítások iskolás gyermekek vallási neveléséhez lelkipásztorok és szülők számára. OMC Bécs, 1974, 124 o. Fordította Ligeti Margit. 1971-ben jelent meg, ugyancsak az OMC gondozásában, Hilda Laible tollából „Az első évek“ c.könyv, amely a kisgyermek vallásos nevelésének problémáival foglalkozott. Éva Petrik műve mintegy szerves folytatása Laible munkájának: a szerző pedagógiai szaktudása és édesanyai tapasztalata alapján gyakorlati szempontokat nyújt az iskolás gyermekeknek a családban folyó vallásos neveléséhez. A gráci származású pedagógus-írónő négy gyermek anyja: középiskolában tanít, és szexuálpedagógiai előadásokat tart a hittanárképzőben: férjével az ausztriai Katholisches Familienwerk elnöke. — A szerző mindenekelőtt néhány alapelvet tisztáz: Ezentúl is a család marad a nevelés elsőrendű tényezője; a vallásos nevelést csak vallásukat élő szülők biztosíthatják; a vallásos nevelés kiterjed az egész személyiségre, a gyermek egyéniségének minden irányú harmonikus kifejlődését szolgálja. Ezután a következő témakörökbe foglalja mondanivalóját: 1) A gyermek vallásos kibontakozásának természetes előfeltételei, 2) A nevelés helyes mértéke: a mértéktartás, 3) A gyermek akaratának nevelése, 4] A gyermek lelkiismeretének kibontakozása, 5) Istennel a hétköznapokban és az ünnepeken, 6) Az apa szerepe a vallásos nevelésben. Fordulatos stílusban, gyakorlati példákkal bőven illusztrálva mutatja be az iskolás korú gyermek vallásos nevelésének felelősségteljes, fáradságos, de ugyanakkor sok örömet adó folyamatát. Kiválóan ismeri a buktatókat, nem hallgatja el saját pedagógiai balfogásait sem, hiszen ezeket egy szülő sem kerülheti el. A szülők nem a gyermek előtt, még kevésbé után, hanem gyermekeikkel együtt járják a kibontakozás útját. A gyermekek vallásos nevelése ilymódon az egész család ügye, érdeke és öröme. — Az ízléses kiállítású kis könyvet nagy haszonnal forgathatják szülők, pedagógusok és a gyermekkel foglalkozó lelkipásztorok. Puskely Mária Teológiai kiskönyvtár. Róma 1974-75. Bizonyára igen sokan örömmel fogadták, hogy a külföldön dolgozó magyar teológusok, tanárok és munkatársaik röviden, zsebkönyvalakban tájékoztatni akarják paptársaikat és az érdeklődő — mindig számosabb — hívőket a hittudomány mai állásáról. Hiszen nincs mindenkinek ideje és alkalma, sokszor forrásai sem, hogy maga járjon a végére annyi vitatott kérdésnek, és számon tarthassa a kérdések mai állását. Az elsőnek megjelent könyvecske (Nemeshegyi Péter: A Szentháromság, I. Szolgálat 21, 84.o.) olvastán nagy örömömbe egy kis aggodalom keveredett: Tudják-e majd tartani ezt a színvonalat? Az eddig megjelent négy további könyvecske igazolta örömünket és nem csalta meg reménységünket. Vivant sequentes! Alszeghy Zoltán: Bevezetés a teológiába (1/1), 104 o. A kis könyv valóságos iránytű a kérdések tengerén, a viták és a problémák viharában: Mi a teológia, mi köze a hithez és a tudományhoz? Mi benne az Egyház szerepe? Mi az alapvető kérdés, és hogyan haladunk ott a válasz felé? Mit adnak a források, mit kell az „idők jeleiből“ kiolvasnia a teológusnak? Mit jelent az a döntő megállapítás, hogy „az igazi hittudománynak a közösség életét kell szolgálnia“? Van-e magyár teológia, mi az, és 87
