Szolgálat 28. (1975)
Eszmék és események - Kelemen Didák (Rákos Raymond)
Szent Imrére és azokra a szentekre, akiket a magyarság az Egyháznak adott. Kérte, hogy maradjanak hűek hivatásukhoz, utalva itt egy beszédre, amelyet sok évvel ezelőtt Magyarországon hallott, s amelyben a szónok Magyar- országot a keresztény Európa védőbástyájánank nevezte. Buzdította őket az élet megpróbáltatásaiban való kitartásra és Krisztus Egyháza iránti hűségre, s szívből adta áldását a jelenlevőkre, kedveseikre és hazájukra. R. KELEMEN DIDÁK Isten szolgája, Kelemen Didák a XVIII. század legkiválóbb magyar minoritája. Szatmárban, Biharban, Szilágyságban, Hevesben, Borsodban, Csanádban és Csongrádban, Nánndorfehérvárt és Pozsonyban, vagyis a szó legteljesebb értelmében országrészek között vándorló, apostolkodó, alkotó egyéniség. A „pius et egregius“, jámbor és kiváló székely katolikus apától-anyától származó fiúcskát Sámuel néven keresztelték meg 1683-ban, Bécs felszabadításának évében a háromszéki Baksafalva-Kézdialmás plébániáján. Kaota-Kézdi- vásárhelyen minoritáknál tanult. Engedve a kegyelem hívásának, 1702-ben Eperjesen, a szerzet akkori híres főházában, megkezdte az újoncévet, utána ugyanott rendkívüli eredménnyel elvégezte a teológiát, kétszeres magiszteri képesítéssel. 1708-ban pappá szentelték, miután „omnium votis affirmativis" örök fogadalmat tett. Az apostolkodásban meg tudásban egyaránt kitűnő fiatal papra azonnal felfigyelt Károlyi Sándor gróf, II. Rákóczi Ferenc főembere, és Nagybányára kérte, hogy lelkipásztori központot teremtsen a kuruc- labanc háborúban tönkrement szerzetesházban. Didák atya „istenes buz- g ósággal“ tervszerű munkát folytat egész Szatmárban, nem kisebb áldozattal szentelve erejét az akkor dúló pestis áldozatainak testi-lelki vigasztalására; sorra járja a csak valamicskét is módosabbak házait, könyörögve koldul betegeinek, szegényeinek, magával mit sem törődve. „A legválságosabb időben, a nép nyomorgésa közepeit, a pestisnek kegyetlen aratásától, a folytonosan megújuló vallási háborúskodásoknak kavarodásától megháborodott tiszai részeken, Isten küldöttje gyanánt jelent meg egy erős elhatározásé, jámbor szerzetes: Kelemen Didák, a magyar konventuális minoritarend tagja, akinek kitűzött életcélja templomok építése, iskolák alapítása, a nyomortól sújtottak istápolása, a lelkeknek jóra vezetése volt“ — írja Dr. Csák Cirjék. Erős lélekre volt szüksége a török hódoltság után éppen csak hogy felszabadult Egerben is, ahová elöljárói akaratát engedelmesen követve 1713-ban ment át „Vándor Kelemen Didák“, hogy a Szamos és Tisza mentén lakó protestáns magyarok között a térítés munkájának szentelje magát. A szentek lelkiségével térített: nem ellenséget látott a más meggyőződésűek- ben, az „ellenkező atyafiakban“, hanem az örök üdvösségre rendelt lelkeket, mint ahogyan őt megismerve, azok sem láttak benne mást, mint szerető, készséges felebarátot. Mindig szelíd volt, sohasem erőszakos, de cselekvésé69
