Szolgálat 28. (1975)
Az egyház szava - A Szentatya beszéde a jún. 29-i papszentelésen
friss energiával vállalják a szellem felemelkedésével járó erőfeszítéseket. Az igazság örömét kínálja fel nekik. 7. A szentévi zarándoklás öröme. A szentévi kegyelmet akkor nyerjük el, ha a hitben, reményben és szeretetben útra kelünk és menetelünk Isten felé. A mostani jubileum módozatai változatosak, hogy mindenkinek minél több könnyebbséget nyúltsanak; a lényeg az a belső döntés marad, hogy Jézus tanítványaiként, az Egyház gyermekeiként személyes választ adjunk a Szentlélek hívására. A zarándoklás az egész nép és minden egyes tagja számára megindulás és pászka, vagyis átvonulás lelkünk bensejébe, ahol az Atya, a Fiú és a Szentlélek fogad bennünket isteni egységében és bensősé- gében. A pápa a szentévben arra hív minden hívőt, hogy valóságosan vagy legalább lélekben zarándokoljon Rómába, a katolikus Egyház központjába. Zarándoklásunk végső célpontját természetesen egyetlen földi város sem jelentheti, hanem a mennyei Jeruzsálembe, Isten boldogító színelátásába torkollik. De amint Jézus és édesanyja felmentek a földi Jeruzsálembe, ugyanúgy Róma, az apostolok vértanúságának színhelye, Péter utódának az isteni bölcsesség által kijelölt székvárosa, mintegy a mennyei Jeruzsálembe vezető út mentén fekszik. A záradékban a Szentatya mindenekelőtt összefoglalja a keresztény öröm alapvető motívumait. „Ezek nagyon egyszerűek. Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta. Isten jelenléte a Lélek által szüntelenül betakar minket gyengédségéve!, és belénk hatol életével. És mi úton vagyunk egy boldog átalakulás felé: egzisztenciánk át fog alakulni Krisztus feltámadása nyomán. Valóban nagyon furcsa dolog lenne, ha ez az örömhír, amely az Egyház allelujáját kiváltja, nem tenné nyilvánvalóvá külsőnkön is, hogy üdvözölt emberek vagyunk.“ Majd az örömre való nevelésről ír. „A keresztény közösségek, anélkül, hogy eltávolodnának a valóság realista szemléletétől, váljanak az optimizmus családi otthonaivá, ahol mindenki elszántan arra törekszik, hogy a személyek és az események pozitív oldalát fedezze fel.“ Végül az Eucharisztia kiemelkedő szerepéről beszél: ez idelenn az Isten és népe közötti szeretetközösség csúcspontja, a keresztény öröm jele és forrása, az örökkévalóság ünnepének előíze. Nagy Ferenc A SZENTATYA BESZÉDE A JÜN. 29-i PAPSZENTELÉSEN A mai nagyarányú papszentelés szertartása nem enged elég időt az alkalomnak megfelelő homíliára. De nem hallgathatunk el három szót, amely magába sűríti a papszentelés misztériumának benső igazságát. Egyszerűen emlékezetetekbe szeretnénk ajánlani ezeket, mint olyan témákat, amelyekre életutatok egész folyamán állandóan gondolnotok kell,'egyre mélyebben beléjük hatolva. 54
