Szolgálat 28. (1975)

Az egyház szava - VI. Pál apostoli buzdítása a keresztény örömről (Nagy F.)

Ez a tevékenység isteni mű, megfelel Krisztus parancsának; ez máris békét teremt, reményt ad, örömet kelt, abban is, aki segít, abban is, aki segítséget kap. A második feladat; türelmes nevelő munkával tanítsuk meg, vezessük rá újra az embereket, hogy egyszerű lélekkel élvezni tudják azt a sokféle emberi örömet, amellyel a Teremtő jóvoltából életű tünkön találkozunk: a lét és az élet magasztos örömét, a tiszta szerelem örömét, a természet és a csend megbékéltető örömét, a lelkiismeretes munka komoly örömét, a szolgálat és részvétel áttetsző örömét, az áldozat igényes örömét. A keresztény öröm olyan embert tételez fel, aki élvezni tudja a természetes örömöket. Harmadszor: a mai ember lélekben nincs felkészülve arra, hogy vállalja korunk szenvedéseit és nyomorúságát. Nem biztos önmagában, hivatásában, sorsában, ránehezedik Isten csendje. A hidegség és a sötétség elsősorban a szomorú ember szívében van. Ha az Isten képére és hasonlatosságára teremtett emberi szellem nem ismeri fel világosan az Istent, nem szereti őt, akkor nem tapasztalja meg azt örömet, amelyet Istennek még tökéletlen ismerete is nyújt. A pápa tehát oda akar hívni a keresztény öröm forrásaihoz.

2. A keresztény öröm meghirdetése az ószövetségben. E rövid fejezetben a pápa idézi Ábrahámot és a prófétákat, a mózesi húsvét örömét, a zsoltárokban kifejeződő Isten-közelség örömét, az új Jeruzsálem számára megjövendölt dicsőséges, természetfeletti örömet. Ezt az eszkatológikus örömet Izaiás szavaival jellemzi: „Amint a vőlegény feleségül veszi a leányt, úgy fog frigyre lépni veled fölépítőd; és amint a vőlegény örül a menyasszonynak, úgy leli örömét benned Istened."

3. Az öröm az újszövetségben: ez a leghosszabb fejezet témája. Az újszövetségben az öröm eggyé válik Krisztus eljövetelével és jelenlétével. És ebből az örömből senki sincs kizárva. A karácsony éjjelén az angyal meghirdette öröm valóban mindenkinek szól: Izraelnek és minden népnek, amely majd befogadja az evangéliumot. Jézus a saját emberségében megtapasztalta a mi örömeinket. Nyilvánvalóan ismert, becsült, felmagasztalt egész sor emberi örömet, a mindenkinek hozzáférhető egyszerű mindennapos örömöket, isten ajándékaként fogadta be és élte meg az affektiv és lelki örömöket, örömének belső titkára különösen János evangéliuma mutat rá. E titok az a kimondhatatlan szeretet, amellyel az Atya szereti őt, egyszülött Fiát, akiben kedve tellik. Jézus ezért örömmel megy az Atyához, a halálon keresztül. Ez a közölhetetlen szeretkapcsolat azonos az ő fiúi létével, és a szentháromságos élet titka.

A tanítványok és mindazok, akik Jézusban hisznek, arra vannak hivatva, hogy Jézus örömének teljességét bírják önmagukban. Isten országának öröme, amely már itt a földön megkezdődik, abban áll, hogy Isten szeretetében élünk. Ennek az örömnek az útja szakadékos; azt kívánja, hogy teljes bizalmunkat az Atyába és Fiúba vessük, hogy Isten országát mindennek elébe helyezzük (boldogságok!). Isten országának öröme csakis Jézus halálának

52