Szolgálat 28. (1975)

Tanulmányok - Sántha Máté: Az aszkézis buktatói

volt ilyen merész, vő.1 Kor 4,4) aszketikus erőlködéssel és bizonyos lelki „harácsolással“: minél több önmegtagadás, minél több búcsú elnyerése, holtom után legalábbis egy gregorián sorozat az üdvözülésemért (nem pedig rá- hagyatkozás Isten irgalmára) ... (Elrettentő példa: századunk egyik szentéletű embere följegyezte, hogy egy ünnepen 21 szentmisét hallgatott! Ami persze csak úgy képzelhető, ha egyszerre vagy háromba „kapcsolódott bele“, mint ezt akkor mondták.)

Végső, súlyos eltorzulása ennek az útnak a visszataszító erénygőg és farizeizmus: az egyéniség bezárul a lényeges értékek elől. „Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Megszűritek a szúnyogot, de a tevét lenyelitek!“ (Mt 23,23-24)

2) Voluntarizmus. Az aszkézis akaratgyakorlat, az akarat pedig veszedelmes képesség. Könnyen válik merevvé, erőszakossá, sőt zsarnokivá. Gondoljunk az „aszkéta" hagyományos típusára, ahogyan a köztudatban szerepel: szikár, barátságtalan ember, aki naphosszat csak „parancsol“ magának, és ha valaki a közelébe kerül, annak is. Ez komoly veszélyt jelenthet az egyéniség fejlődésében, és nagyon elidegenítőleg hat. Kivédése nem könnyű, mert az akarat arra való, hogy akarjon, már pedig a lelkiélet kezdetén rendesen nincs még meg bennünk az az egyszerűség, amellyel önmagunkon túllépve felismerjük Isten akaratát, és hozzásimulunk. (Kolerikus típusokban ez később is elég nehezen alakulhat ki.)

3) Kicsinyesség. Rendszerint nem vagyunk túlságosan ötletesek Isten szolgálatában, és ha valaki mindenáron „önmegtagadást akar végezni“, annak az ellenállhatatlan komikumig menő megnyilvánulásai lehetnek. Ki ne emlékeznék arra a kedves apácára, aki a „szent szegénység“ nevében semmiképpen sem akart egynél több gyufaszálat elpazarolni gyertyagyújtáskor, inkább a nehéz gyertyatartót emelte föl és vitte át az oltár másik oldalára, ha a gyufa véletlenül kialudt? Ugyanakkor ennek a jó léleknek a gondolatkörén telejsen kívül rekedt, hogy élnek a világon emberek, akik csakugyan szegények, anélkül, hogy ezt „gyakorolni“ kívánnák... Nem szándékunk itt semmilyen jószándékot nevetségessé tenni, csak arra szeretnénk rámutatni, mennyire eltávolodhat az aszkézis a valóságtól.

4) Mesterkéltség. Gimnazista korunkban legjobb barátom egyszer jegyzéket készített az önmegtagadás alkalmairól. íme néhány: „Levelet nem bontani fel mindjárt. Földön heverő szemetet fölvenni. Ha nézeteltérésünk volt valakivel, elsőnek bocsánatot kérni.“ Világos, hogy ebből a felsorolásból hiányzik a rangsor. Következésképpen fennáll a gyanú, hogy az ilyen gyakorlás „teljesítményaszkézishez“ vezet: mesterségesen, „sportszerűen“ keressük az alkalmat minél több önmegtagadásra. És korunk minden mesterkéltség iránt igen érzékeny. Holott az aszkézis alkalmait nem keresni kell, hanem — megtalálni.

Itt érkeztünk el talán a kérdés lényegéhez. Az aszkézis „méregfogát" akkor lehet kihúzni, ha visszaállítjuk az élet szerves egészébe. Életen itt nemcsak

35