Szolgálat 28. (1975)
Tanulmányok - Weissmahr Béla: Mindenben találjuk meg az Istent
De tisztáiban kell lennünk azzal, hogy ez nem lehetséges száz százalékig, sőt sokszor egyáltalán nem lehetséges. Már pedig Istent, az ő akaratát, az ő személyét akkor is meg kell találnunk. Nem tehetünk kikötéseket, hogy csak akkor vagyunk hajlandók valamilyen eseményt vele való találkozásnak fölfogni, ha az az esemény „kibontakoztat“. Ez a magatartás nehéz, ehhez nem fér kétség. Éppen ezért kell hitünket éleszteni, szítani. És ezért a „kifejezett“ imádságból legalább annyi kell, amennyi szükséges ahhoz, hogy ezt a magatartást ki tudjuk alakítani, hogy az Istent el tudjuk fogadni minden formában. Mert nagyon helyes, ha Istennel találkozunk abban az embertársunkban, akinek segítünk, vagy aki nekünk segít és szolgálatot tesz. Helyes, ha megtaláljuk Istent a munkában, amelyet érte végzünk, az eszközben, amelyet felhasználunk ... De meg kell látnunk az Istent abban az emberben is, aki ránk támad, abban a munkában és feladatban is, amely nem ízlik, abban az eszközben is, amely hiányzik. Meg kell látnunk a vérhasbacilusban és a lázban, amely képtelenné tesz a munkára, a fejfájásban és az álmosságban, amely az imádságot reménytelen erőlködéssé teszi, és ha a helyzet úgy hozza, magunk vagy mások életének egészen tragikus helyzeteiben ... Mert ha az Isten mindenütt jelen van, akkor jelen van ezekben is, és ha mindenütt a javunkra munkálkodik, akkor itt is. És ha itt nem vagyunk képesek meglátni, akkor egyszerűen nem igaz, hanem csak önáltatás, ha azt hisszük, hogy ő t találtuk meg az aktivitásban és a kibontakozásban. Ha ez a készség nincs meg, akkor Isten keresése minden dologban csak illúzió. Éppen azért, mert egész életünket kegyelmi ajánlatnak foghatjuk fel, egész életünknek aktíve és passzíve is önátadássá kell válnia ahhoz, hogy őt megtalálhassuk. És ezzel eljutottunk egy nagyon egyszerű igazsághoz. Az igazi keresztény magatartásnak mindenütt és minden viszonylatban csak egy próbája van, és ezt úgy hívják, hogy kereszt. Azaz pontosabban a kereszttel szembeni állásfoglalás. „Crux Christi discernit“, Krisztus keresztje vet helyes fényt a dolgokra, annak világánál különböztetjük meg, minek mennyi köze van az Istenhez. 3) Mik az eredmények? Ha Istent meg tudjuk látni mindenben, és a ebből a mindenből nem rekesztjük ki azt, ami természetünknek ellenére van, akkor a hitet komoly, esetleg hősies formában gyakoroljuk. De éppen azáltal, hogy mindent így látunk, és mindent így elfogadunk, valóban — még ha élményszerűtlen élményszerűségben is — az Istennel találkozunk. Valóban őt látjuk mindenben. „Benediioite, omniia opera Domini, Dominum ..." — áldjátok, az Úr minden műve, az Urat! Ez a „látás“ ugyan még nem a színről-színre való, de mélységesen boldogító, mélységesen megnyugtató, örömöt ad; már pedig „az Úrban való öröm a mi erősségünk“ (Neh 8,10). >» 3 33
