Szolgálat 28. (1975)

Tanulmányok - Franz Löwenstein: Krisztus megismerése az evangéliumokból

velési szempontból a leglényegesebb, hogy a lemondás, az áldozat, az aszkézis gyakorlata mindig legyen indokolt a belső élményvilágban. Ebben az esetben nem nyomja el a személyiség kialakulását, hanem segíti a cél eléré­sét az önnevelésben, a krisztusi élet kialakításában és a papi szolgálatra való felkészülésben. Franz Löwenstein KRISZTUS MEGISMERÉSE AZ EVANGÉLIUMOKBÓL Aki egyszer megértette, hogy életében a legfontosabb ember Krisztus, és fölfogta, hogy hitének középpontja Krisztust szeretni, az megdöbbenve fogja észrevenni, milyen kevéssé ismeri Urát. És ha körülnéz, hogyan ismer­hetné meg, akkor azokhoz az emberekhez fog fordulni, akik ismerték és for­rón szerették őt, és ismeretük és szeretetük arra késztette őket, hogy ősi do­kumentumokban leírják, amit keresztény testvéreiknek el akartak mondani Krisztusról. Meglehet azonban, hogy már gyakran nyúltunk az evangéliumokhoz, és mégsem sikerült igazán eljutnunk arra a Krisztusdsmeretre, ami a szív isme­rete. Ennek talán az az oka, hogy nem megfelelő módon kérdeztük az evan­géliumokat. Egy példa saját tapasztalatomból világosabbá teheti ezt az utat. Apám egyik testvére feleségül vett egy özvegyet, akinek két kicsi gyereke volt az első házasságából. A gyerekek sohasem ismerték édesapjukat. Mikor unokahúgom tizenöt éves lett, avval a kérdéssel lepte meg anyját, nem kap­hatna-e egy fényképet karácsonyra az igazi apjáról. Természetesen megkapta. Aztán tovább ostromolta az anyját, hogy nincsenek-e levelei az első férjétől, és hogy nem olvashatná-e el azokat. Forró szívvel, mohón nyelte magába őket. És nem engedné-e meg az anyja, hogy felkeresse apja barátait, és kérdezősködjék apja felől. Mindnyájan meg voltunk kissé döbbenve, milyen szenvedélyesen próbálja ez a gyerek meghódítani magának annak az ember­nek a képét, aki olyan jelentős, olyan nagy volt az ő életében, és akinek a képe eddig, elsikkadt a számára. I g y kellene az újszövetséget olvasnunk és kérdeznünk, és akkor fel fog tárulni előttünk. Szándékom az, hogy elmondjak nektek valamit abból, amit én találtam az evangéliumokban, nem azért, hogy átvegyétek valaki másnak a Krisztus-képét, hanem utat mutatni és felbátorítani, hogy ti is megkeressétek a magatok útját, és saját képet alkossatok az Úrról. Kezdjük el annak az elbeszélésével, ahogyan a tanítványok először talál­koztak Krisztussal. Szt. János 1. fejezetében találjuk ezt meg. Elmondja, hogy a Keresztelő fellépése hatalmas népmegmozdulást idézett elő, hogy sokan jöttek Galileából a Jordánhoz, és hogy közülük egy csoport 20

Next

/
Oldalképek
Tartalom