Szolgálat 28. (1975)
Tanulmányok - Paskai László: Aszkézis a papnevelésben
lete. Megkívánja a teljes önzetlenséget, mások szolgálatát, főleg a megbocsátást, az 'irgalmasságot, a harag, a gyűlölet, a türelmetlenség, az idegeskedés, a rosszindulat stb. leküzdését. Mindez a leendő lelkipásztornak nélkülözhetetlen. A legtöbb áldozatot az állandó, következetes felebaráti szeretet hozza magával, beleértve az ellenség szeretetét is. A keresztény aszkézis területéhez tartozik az ösztönös kívánságok megfegyelmezése, adott esetben feláldozása: „a test kívánságával, a szem kívánságával és az élet kevélységével“ szemben az alázatosság, a szegénység vállalása, a fegyelmezett ösztönélet. A szabadosságra indító közfelfogással szemben biztosítani kell ezeken a területeken is a keresztény élet fegyelmezettségét. A papi szolgálatra való felkészülés a papnevelés sajátos feladata. A pap nemcsak jó keresztény, aki mindenben a hívek példaképe (Him 4,12), hanem a közösség vezetője is. Gyakorlati szempontból a papi szolgálatra való felkészülés megkívánja a közösségi ember, a másokat szolgáló ember vonásainak kialakítását. Közösségi ember az, aki az egoizmussal, az egyéni érvényesüléssel szemben mások javát, a közösség érdekeit szolgálja. Itt különösen fontos az engedelmesség az Egyház szolgálatában. Ma nehéz az engedelmesség. Megértését segíti Krisztus példája. És az, hogy az Egyház nem csupán szociológiai képződmény, hanem egyben Krisztus titokzatos teste, amelynek éltetője a Szentlélek. — A közösségi munkát nem mindig kíséri siker. Bár a sikerélmény nagy lendítő, elmaradása nem gátolhatja az ügy szeretetét és szolgálatát. A papi aszkézisnek komoly területe, hogy sikertelenségek ellenére is megtartsa lelkesedését és bizalmát. A papi szolgálat fontos feladata a tanítás. A papnevelés ezért megkívánja az elmélyült tanulást. A tanulás nemcsak felületes és tetszetős ismeretek megszerzését jelenti, hanem a belső intelligenciára való törekvést is. Az Egyház mindig a kultúra művelője és terjesztője volt. A papi szolgálatra való felkészülés komoly erőfeszítést kíván meg ezen a területen is. Túl az Egyház közösségén belül kifejtett munkán a papnak közösségi embernek kell lennie mindabban, ami a társadalom fejlődését, a haladást, az igazságosságot, az emberek jobb életét, a békét szolgálja. Ez nemcsak érdeklődést és helyeslést kíván meg, hanem aktív bekapcsolódást is Krisztus példája szerint, aki mindenkinek javát kereste, akár tanítványa volt, akár nem. A papnevelés területén ezért fontos szerepet játszik a közösség aktív szolgála ta : azon a területen, amelyet a kis közösség szolgálata megkíván, vagy adott esetben a lelkipásztori területen. Ez egyik feltétele az alkalmasságnak. A papnövendékek aszkézisének komoly területe a közösségi ember kialakítása az egoizmussal, az egyéni előnyök keresésével, a könnyű életfelfogással szemben. Sokrétű az aszkézis lehetősége és gyakorlása a papnevelésben. A fenti sorok egy-két fontos, jelenlegi életünkben kritikus vonásra mutattak rá. Ne19
